Navigáció

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Impresszum

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók.

Gyöngyösi Zsuzsa
elnök, főszerkesztő
Konzili Edit
főszerkesztő-helyettes
Polonkai Attila
weboldal technikai karbantartó

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

Jelenlegi hely

„A mai tudásunk a múltra építkezik, ha akarjuk, ha nem” – interjú Terei György régésszel

A veszélyestől a bizonytalanig

Sok civil ember képzeletében a régészet romantikus, néha veszélyes foglalkozás. Mi igaz ebből?

A régészet lehet romantikus, ha például a természetben, szép panorámával rendelkező helyen dolgozunk. A 21. századra, az építkezésekkel párhuzamos munkára, a városi ásatásokra, a csatornázásoknál történő régészeti megfigyelésekre, noha nagyon fontosak, nem mondhatjuk, hogy romantikusak.

Terei György régész

Terei György régész

Milyen részmunkaterületei vannak a régészetnek, illetve milyen személyes tulajdonságok tesznek jó szakemberré valakit?

Nagyon sok területe van: kutatás, ásatás, örökségvédelem, bemutatás, publikálás. Ezek többé-kevésbé fedik is egymást. Ha földrajzi értelemben vizsgáljuk a kérdést, akkor könnyebb a válasz: van a terepi munka és múzeumi – sok dokumentálással járó – munka. Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy milyen tulajdonságok tesznek jó szakemberré valakit. Alapjából azok, amelyek a legtöbb munkánál fontosak, talán a szorgalom, kitartás, elkötelezettség, szakmaszeretet azok, amelyek mindenképpen kiemelendőek.

Tényleg jár-e veszélyekkel – ha nem is olyan jellegűekkel, mint az Indiana Jones-filmekben – a régészet, s milyen kockázatokat vállal egy régész?

Minden olyan veszély megjelenik, ami az építkezéseknél, hiszen sokszor építőipari tevékenységet, vagy amelletti munkát folytatunk. Kiemelendők a statikai, az építőipari gépek melletti mozgásokhoz kapcsolódó veszélyek, de a nagy mélységre, magasságra is figyelni kell. Ezen kívül az időjárási viszonyokról is szólni kell. Nagyon nagy melegben, napon is, télen, fagyban is dolgozunk, ezek hatásai, ha nem is azonnal, de évtizedek múlva előjönnek.

Különleges régészeti kincs a föld alól

Különleges régészeti kincs a föld alól

Azt mondják a tudósok munkájához nélkülözhetetlen az „ötlet”, valami, ami még nem bizonyításon, hanem sejtésen alapszik, és adott fázisban tovább gördíti a munkát. A régész, aki egész életében puzzle-ként próbálja kirakni a múltat, a részletekből az egészet rekonstruálni, mennyiben áll az egzakt tudomány talaján, s mennyiben kell, vagy egyáltalán lehetséges a képzelőerejére hagyatkoznia?

A jó régész nagyon konkrétan szétválasztja a bizonytalant a hipotézistől. Az egykori valóságnak csak nagyon kis szelete ismert. Nem képzelőerőnek hívnám, mert mindig van egy alap, amiből megpróbáljuk rekonstruálni az egykori életet. A legtöbb régész inkább kevesebbet mond, mutat be, minthogy bizonytalan dolgokat a szakma vagy a nagyközönség elé vigyen. Ennek ellenére én a magam részéről fontosnak tartom, hogy amiről van egy sejtésünk, amiről kialakult bennünk egy kép, azt jelezve, hogy csak elképzelés, de mutassuk be a nagyközönségnek. Ezt azonban úgy kell bemutatni, hogy alkalomadtán változtatható legyen.

Amelyek miatt ma nem barlangban élünk

Agatha Christie – akinek második férje, Max Mallowan, sikeres régész volt – írja az Így éltünk Mezopotámiában c. könyvében, hogy szíriai, iraki ásatásaik során a munkások az értékes tárgyak ellenértékét megkapták a lopások megelőzése végett. Előfordulnak-e lopások értékes leletek kapcsán? Milyen szabályok élnek ezzel kapcsolatban?

Előfordulnak lopások, de általában nem az ásatási munkások teszik ezt. Főként ameddig fix, régi brigádokkal tudtunk dolgozni. A lopások általában akkor történnek, amikor mások is jelen vannak a területen. Egy régi ásatásomon a területre vigyázó éjjeli őr vitte el az egyik ép poharat. Amikor jeleztem a főnökének, akkor másnap visszahozta elmosva, egy tescós szatyorban. Egyértelmű szabályok nincsenek. Nagyon sokszor nem kerül elő a tettes, a leleteknek inkább eszmei értéke van, nem pedig pénzben kifejezhető.

Színes kitűző

Színes kitűző

Ha valaki talál egy értékes tárgyat a földben, akkor azt „ki mit talál, övé” alapon nyugodtan birtokolhatja, vagy be kell szolgáltatnia?

A törvény szerint, ami a magyar földben van, az az államé. Mindent be kell szolgáltatni, de ez vonatkozik arra is, ha valaki a földjén olajat talál. Ezt általában az emberek vagy nem tudják, vagy inkább nem akarják tudni. Inkább összetörik, kidobják, megsemmisítik a tárgyakat, csak oda ne menjen régész.

Állatcsontvázak egy ásatáson

Állatcsontvázak egy ásatáson

Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami ásatások során ért Téged?

Meglepetés mindig éri az embert, hiszen nem lát a földbe, és nem tudja, hogy a következő gödör üres lesz, vagy tele lelettel. Ha ki kell emelni valamit, akkor nem egy tárgyat, hanem egy teljes ásatást, a kánai ásatást, emelném ki. Erről a lelőhelyről korábban nem tudtunk semmit, és a feltárás során folyamatosan nőtt, jöttek elő az újabbnál újabb házak, gödrök, sírok, kemencék; minden nap hozott valami újat, valami meglepetést; végül egy egész falu került elő. 

Nőarcú bicska

Nőarcú bicska

Miért akartál régész lenni?

A történelmet mindig is szerettem, a szüleim várakba, múzeumokba gyakran vittek. Általános iskolában történelemtanár szerettem volna lenni, de aztán 13 évesen egy zsámbéki ásatás mindent megváltoztatott.

Miért fontos szerinted a múlt ismerete, mennyivel vagyunk ma „előrébb”, ha tudjuk, mondjuk, hogy a késő bronzkorban milyen edényekből ettek az emberek?

Úgy gondolom, hogy a múltat ismerve nagyon sok választ kapunk a jelennel kapcsolatban és talán jobban tudjuk formálni a jövőnket. Szlogen, de igaz, a történelem ismétli önmagát. Ugyanazokat látjuk néhány száz, vagy akár több száz évvel ezelőtt is, mint ma. A mai tudásunk a múltra építkezik, ha akarjuk, ha nem. A múltból jönnek azok a vívmányok, melyek miatt ma nem barlangban élünk.

(Terei Györgyöt Kiss Emőke, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa kérdezte)

 

Forrás: mult-kor.hu

Rovatok: 
Történelem
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1