Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@fusz.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Konzili Edit

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila
polonkaiattila@fusz.hu

ELNÖKSÉG:
fuszelnokseg@gmail.com

Navigáció

Rovatvezetők

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

 

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Jelenlegi hely

1530. május 8. | Báthory István nádor halála

A Báthory-család, hasonlóan más arisztokrata famíliákhoz, a Hunyadi Mátyást (ur. 1458-1490) követő választott királyok alatt bekövetkező decentralizációt saját javára fordította, a kor báróinak taktikáját követve Báthory István próbált minél nagyobb befolyást szerezni az udvarban. II. Ulászló (ur. 1490-1516) 30 esztendősen, 1507-ben nevezte ki Zala vármegye főispánjának, a következő évben pedig újszülött fia, a későbbi II. Lajos (ur. 1516-1526) egyik nevelőjének tette meg.

A következő években Báthory budai várnagyi majd temesi főispáni címet nyert, utóbbi tisztségében 1512-ben győzelmet aratott egy betörő török szabadcsapat ellen, Illava mellett. A bárót azonban elsősorban nem a délről fenyegető birodalom elleni küzdelem, hanem a rendi hatalmi harcok érdekelték, legnagyobb ellenfele az 1505-ös rákosi végzés meghozatalában fő szereppel bíró Szapolyai János lett, aki főként a köznemességre támaszkodott.

Az idegen királyok választását megtiltó végzés miatt Báthory azzal vádolta Szapolyait, hogy az ország trónjára pályázik – amit egyébként, főleg köznemesi segítséggel Mohács után meg is szerzett – míg a temesi ispánt érdekei az általa nagymértékben befolyásolt királyi udvarhoz kötötték. 1514-ben a Bakócz Tamás által kihirdetett keresztes hadjáratot és a jobbágyok toborzását Báthory a birtokait sújtó munkaerő-kiesés miatt ellenszenvvel fogadta, lehetőségeihez mérten szabotálta, majd a parasztfelkelésbe torkolló szervezkedés leverésére vállalkozott.

Báthory Csáky Miklós csanádi püspökkel közösen Apátfalvánál le is győzte Dózsa György előhadait, ezt követően viszont Nagylaknál elhamarkodott módon győzelmi ünnepsége szervezett, ahol váratlanul a parasztsereg főhadai is megjelentek. A diadalmenet helyett véres vereség helyszínévé váló Nagylakról Báthory csak szerencsével menekült meg, szorult helyzetéből pedig éppen riválisa, az erdélyi vajda, Szapolyai segítette ki. A parasztok ellen tovább hadakozó Báthory az év során még egyszer rászorult ellensége jóindulatára, Dózsa hadai ugyanis Temesváron ostrom alá vették a főispánt, akit második alkalommal is Szapolyai mentett meg, győzelmével véget vetve a parasztháborúnak is. Ez a két jótétemény azonban nem javított a két befolyásos politikus viszonyán, sőt, a kiskorú II. Lajos trónra kerülésével Báthory minden befolyását a köznemesi párt és Szapolyai ellen vetette be.

Személyével 1519-ben rendkívül felelőtlen politikus került a nádori pozícióba, aki a pártküzdelmek érdekében nem fordított figyelmet az 1521-ben elvesztett Nándorfehérvár és a végvárrendszer megerősítésére. Ezzel szemben nagy erővel törekedett főnemesi híveinek megerősítésére, és saját vagyonának gyarapítására, amit a vádak szerint a zsoldra szánt összegek elsikkasztásával és pénzhamisítással ért el. Törvénytelen ügyei nyomán a köznemesség négy év után elérte leváltását, aztán 1524-ben visszaszerezte hatalmát, majd az 1525-ös hatvani országgyűlésen Werbőczit tették meg helyette nádornak, hogy 1526-ban ismét Báthory István legyen Magyarország második méltósága. A királyhelyettes részt vett a tragikusan végződő mohácsi csatában, ahonnan nagylaki szerencséjéhez hasonló módon, szolgája lován menekült Pécsre, majd a káptalant kirabolva birtokaira vonult.

A két koronás fő között kirobbanó belháborúban – természetesen – Habsburg I. Ferdinánd (ur. 1527-1564) oldalára állt, ám a királlyal mindvégig dacolt az elrabolt kincsek visszaadását illetően, sőt, még négy új várat (köztük Tokajt) is megszerzett a támogatására szoruló uralkodótól, akinek hiteleket is folyósított. Ferdinánd a követelőző Báthoryt megerősítette nádori tisztségében – Szapolyai Bánffy Jánost nevezte ki a saját nádorának – aki 1528-ban Magyarország helytartója lett, megszerezve hatalmas uradalmai mellé Kőszeget és Dévényt is. Báthory István, a 16. század első harmadának, a decentralizáció, majd a széteső királyi hatalom korának jellegzetes oligarcha figurája végül Dévényben hunyt el, 1530. május 8-án. A nádor a népes Báthory família ecsedi ágából származott, tehát a később erdélyi fejedelmi címet viselő somlyai Báthoryak nem az ő leszármazottai voltak.

 

Forrrás: Rubicon

Rovatok: 
Történelem
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1