Navigáció

Akkreditált Képzés

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Impresszum

Gyöngyösi Zsuzsa
elnök, főszerkesztő
Konzili Edit
főszerkesztő-helyettes

Polonkai Attila
weboldal technikai karbantartó

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Fotó:
Pusztai Sándor


Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

Jelenlegi hely

1541. május 4. | Roggendorf ostrom alá veszi Budát

Miután Szapolyai János király (ur. 1526-1540) 1540-ben meghalt, országrésze a két évvel korábban Váradon kötött béke értelmében I. Ferdinándra (ur. 1527-1564) kellett volna szálljon. Mivel Szapolyainak nem sokkal halála előtt fia született, Fráter Györgyöt végrendelete megváltoztatására utasította és a csecsemő János Zsigmondot nevezte meg örökösének, amit az ország szétszakítottságában érdekelt I. Szulejmán szultán (ur. 1520-1566), a keleti király szövetségese is támogatott. A szerződés megszegése után a Habsburgok háborút indítottak János országrésze ellen, mely során 1540-ben egyszer már megpróbálták elfoglalni Budát; Ferdinánd az 1541-es év elején aztán 1 forintos különadót vetett ki és nemesi felkelést hirdetett. A Habsburgok számára Buda elfoglalása azért volt fontos, mert Laszky Jeromos konstantinápolyi követtől hírek érkeztek arról, hogy Szulejmán hadjáratot tervez Magyarország ellen, a főváros pedig alkalmas lett volna a török seregek kivéreztetésére, korszerű védelmi rendszerét háborúk egész sora fejlesztette.

Buda ostromának előzményeként Niklas von Salm és alsó-ausztriai csapatai már április közepén megpróbálták elvágni a vár utánpótlását, közben északkeleten Serédy Gáspár felső-magyarországi főkapitány elfoglalta Tokajt, tehát megkezdődött a királyváros körbekerítése. Ferdinánd a vár elleni hadjáratra az idős Wilhelm von Roggendorfot nevezte ki főparancsnoknak, aki nem szívesen vállalta a feladatot, hiszen 1530-ban már kudarcott vallott a vár falai alatt. Ráadásul a május 4-én kezdődő ostromnál Roggendorfnak számos új rondellával és bástyával kellett szembenéznie, melyek révén 1530 óta megoldották a város biztonságos vízellátását is. Az ostrom kezdetekor Ferdinánd Regensburgba utazott, hogy birodalmi segítséget szerezzen a török veszélyre hivatkozva, a birodalmi rendektől egy 12 000 fős sereg felállítására ígéretet is szerzett. Közben Mehmed bég 50 000 fős serege is felvonult a védők támogatására, de a török had az ostrom kezdetekor még a Szerémségben állomásozott, kivárva a fejleményeket. Roggendorf május 4-től lövetni kezdte a várat a Bécsi kapu és a Gellérthegy felől és az első napokban el is pusztította a vízellátást védő téglatornyot.

A német tábornok mintegy 27 000 fős sereggel rendelkezett, mely cseh és német gyalogosokból, Perényi Péter által vezetett magyar lovasokból, Záray Jeromos velencei naszádosaiból és mintegy 40 ágyúból állt. A várban ezzel szemben mindössze 2400 védő volt, akiknek Fráter György parancsolt, de mellette volt Werbőczi István, Petrovics Péter és a királyné, Izabella is, akinek a szepességi birtokok elég vonzóak voltak ahhoz, hogy kezdettől fogva fel akarja adni a várat. Roggendorf a királynén keresztül próbálta elérni a kapitulációt, mindhiába, így a május tűzharccal telt, és nem hozott átütő eredményt. Június 2-án Perényi és Záray, valamint a német gyalogosok három rohamot is vezettek az ágyútűz során lerombolt déli falak és sáncok ellen, de mindannyiszor visszaverték őket. Roggendorf ezután aknákkal próbálkozott, tervét a várból ellenaknákkal hiúsították meg, ráadásul június 10-én megérkeztek a tatár-török hadak is, melyek a Csepel-szigeten berendezkedve gyakoroltak nyomást az ostromlókra, szabadcsapataikkal gyakran zaklatva Ferdinánd seregeit. Közben Izabella a tettek mezejére lépett és június 14-én éjjel megpróbálta bejuttatni Roggendorf hadait a várba, azonban a polgárok felismerték a német katonák beszédét és kikergették őket Budáról.

Öt nappal a sikertelen árulás után indult csak meg a szultáni sereg Konstantinápolyból, miközben a vár védői között az éhezés miatt kitört a járvány. Július elején Mehmed bégnek sikerült élelmiszert bejuttatni a várba, így az ostrom Roggendorf számára kilátástalanná vált. Közben a vár védői próbálták lebeszélni a támadó sereg magyar osztagait a további harcokról, mondván, hogy Szulejmán serege el fogja őket söpörni (később meg is mentették a magyar védők honfitársaikat). Az ostrom utolsó napjaiban, augusztus 20-a után Perényi és Roggendorf általános támadást akartak indítani, de az öreg német hadvezér húzódozott, mondván, hogy be akarja várni a birodalmi segítséget. A csata elkezdődött, a generális azonban át akarta csoportosítani seregeit Pestre, így egy hajóhídon megindította őket a Duna túloldalára. A felvonulás közben Perényi lovasai kiváltak a menetből, zavart idézve elő, és ez a törököket támadásra sarkallta. Az eredmény a cseh és német gyalogosok fejvesztett menekülése lett, ami mintegy 7000 fős veszteséggel járt, maga Roggendorf is súlyos sérüléssel jutott Komáromig, ahol hamarosan meghalt. A Habsburgok serege az ostrom alatt 16 000 fős veszteséget szenvedett, gyakorlatilag megsemmisült, Szulejmán augusztus 22-én már a felszabadított Buda alá érkezett meg.

A szultán hadai ennek ellenére feldúlták Pestet, Buda környékét, sőt, egészen Nyitráig elkalandoztak, ő pedig úgy vélte, 1526 és 1529 után harmadik alkalommal már nem lesz annyira nagyvonalú, hogy kiadja kezéből Budát: a János-párti nemesekkel folytatott tárgyalás idején augusztus 29-én janicsárjai csellel elfoglalták a várat. A szultán ezután az ország keleti részét Izabella és a kiskorú János Zsigmond kezébe adta, évi 10 000 forintnyi adó fejében, a budai ostrommal tehát a „nevető harmadik” járt jól, 145 évre az Oszmán Birodalom magyarországi kulcsává, vilajetközponttá téve meg a királyvárost.

 

Forrás: rubicon.hu

Rovatok: 
Történelem
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1