Navigáció

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Impresszum

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók.

Gyöngyösi Zsuzsa
elnök, főszerkesztő
Konzili Edit
főszerkesztő-helyettes
Polonkai Attila
weboldal technikai karbantartó

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

Jelenlegi hely

Add a divatot

Legyen divatos, azaz az élet külső formáit, a társas érintkezést, de különösen a viseletet, az öltözködés módját irányító és koronként változó szokásokat összes rendszerében időszerűen alkalmazza. Persze azt is mondják, hogy ez a „kór” mára már tablettával orvosolható, egy  korszerű kúra nyomán teljesen közömbössé válik az ember, ami azonban nem azonos a megszokással járó unalom tünetével. Ez vonatkozik a divat hármas faktorára: színek, szagok, szeszélyek.

Lényegében az ízlés dolga az ízlés, amiről  a latin után : nem lehet vitatkozni, „de gustibus non est disputandum.” Ezt a szín esetében így fogalmazták meg: anyagi jelenségeknek a különböző hullámhosszú fénysugarak visszaverésén alapuló, látással érzékelhető tulajdonsága. És hadd tegyük hozzá, hogy a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya mellett a divatban még helye van a lila, barna, szürke, fehér, arany, ezüst, fekete szimbolikus színeknek is.

Ugyancsak az udvariasan mondott szaggal, illetve illattal is így állunk:  amiért segítségül a latint hívjuk, aki a „non bene olet, qui semper bene olet”- nincs annak jó szaga, aki mindig illatos – mondásban nem érzékelteti a „halvány” különbséget, mint Babits Mihály: Szagokról, illatokról írt. Maupassant egyszer tetten éri a fajidegenkedést. La main gauche c. kötetében van egy novella – Boitelle – melyben a parasztszülők visszautasítják fiuk néger választottját, mert nagyon fekete. Alle est trop noire! Non, vrai, c’est trop.Ha egy kicsit világosabb volna , elfogadnánk. Egyik modern íronk egy tárcája néger legényről s fehér leányról ír, szerelmesekről, akik egyszerre kiábrándulnak: a fekete, mert a fehér test szagtalan: a leány pedig... Az orrban mint érzékszervben keletkezett érzet a szagok érzékelésére nem azonosítható a kellemes illat mindent elöntő illékony áradatával. És ezzel már el is érkeztünk a színek, szagok után a szeszélyekig. A pillanatnyi hangulatból fakadó, váratlan, furcsa ötlet, kívánság, elhatározás, kedélyállapot vagy érzethangulat faji különbsége kétségtelenül a szokásból ered. Az európai  átlagember így mindig is idegenkedést mutatott az emberi test természetes illatától: mert az e fajnál minimális. Már Nagy Sándorról mint a rendestől eltérő kóros, rendellenes kellemetlenséget jegyezte fel Ploutarchos, hogy izzadtságának illata volt: és nem mondhatja-e Plautus, az átlagemberek e kiváló rajzolója: Mulier tum bene olet, ubi nihil olet. Ez idegenkedés egyik fő oka kétségkívül az emberi szagokhoz társuló kellemetlen asszociáció. Az átlagembernél azonban nem kevésbé fontos körülmény ok e szagok szokatlansága: sérti az  átlagorrot. Végül természetes, mint az élet minden területén itt is van, ( majdnem, hogy kell lennie! ) időben és térben felkapott szokásnak, gyakorlatnak, vagy közkedveltségnek. Van tehát divatbáb, divathölgy, divatfi, divathóbort és van „gusztiőz” étvágygerjesztő, ízléses, tetszetős, kívánatos..., de van  régimódi, „nem divatos már” is. A divat egykorú az emberiséggel, nem mai keletű, és nem is megy ki divatból.

Utánzóművészet ez, méghozzá nem is mindennapos változattal. Ez a műfaj igazi szerzőjében az égre, a csodálatos természetre, majd az emberre tekint, ahogyan  Shakespeare fogalmaz: „mily csodálatos az ember!” felkiáltásban. Így belső motivácionk is a divat. Legyen tehát divatos az ember: férfi és főleg a nő. Ezért az elegáncia jegyében úgy öltözködjünk, vagy vetközzünk (helyzetfüggő!), hogy legyen az egyben – testi adottságainkhoz mérten – előnyös, másrészt divatosnak hassék. Van ebben sok kifinomultság, előlelő rafinéria, körmönfontság, hogy a nemzetközi divatdiktátorok az elegáncia jegyében, ( rejtegetni való, pocakjukat elborító )  egyrészes fürdőruhát, mint „kötelező”  nyári divatot ajánlják. Egyrészes! – még akkor is ha szint retro stilusú a „kiadós”   fürdőruha.

Csupa sárga s csak lila az év színe, de valójában 2015-ben a virágok színei dominálnak. Visszafogottabb tónusban ugyanez az idősebbeknek, rózsaszín többlettel. Csípőfarmerek ( 100% eredeti Miss Sixty 29-es kőmosott ) az azonos színű gallérnélküli, vagy puha, szita-gallérral készült könnyű sportzakóval. A lefelé bővülő ruhák fognak hódítani.

Ide kivánkoznak a kiegészítők: láncok, csattok és himzéssel dekorált rucik, harisnyazokni, mintásharisnya, combfix, sexi rucik, valamint a napszemüveg, meg a nagykalap: vagy az egyszerre irányadó magassarkú és népies cipő. Továbbra is marad a fényes felületű könnyű pamut, ( szalag, párfüm, stb. ) a selyem lesz a nyári  és őszi évszak jellemző anyaga, a nadrág pedig egyszínű vászon. Figyeljünk azért, ami látszik, az nem igényel fantáziát. A szabadjára engedett képzelő erőt a rejtélyesen áttetsző fehér ruha, ing növeli a bámuló férfiakban.

Arra a kérdésre is válaszolva, hogy mit viseljünk az idén?  A válasz egyértelmű: magunkat. Mert hol Peking, hol Madagaszkár, hol  Újzéland, hol az Al Jazira őrjít meg és a körülmény, de marad  az ódivatú és ez nem változik: a ruha teszi. Tehát magunkat és méltóságosan.

                    Aki még nem jött be divatba, az bizonyosan az idén sem megy ki divatból. Add a divatot magadhoz!

                    Pásztori Tibor Endre

Rovatok: 
Publicisztika
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1