Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@fusz.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Konzili Edit

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila
polonkaiattila@fusz.hu

ELNÖKSÉG:
fuszelnokseg@gmail.com

Navigáció

Rovatvezetők

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

 

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Jelenlegi hely

Az ENSZ, 1956 és egy rejtélyes halál

hvg.hu: - Mi az, ami Önt személyesen érdekelte ebben a történetben? Bang-Jensen emberi drámája, a magyar tragédia vagy a nagypolitikai játszma?

Nagy András: - Mind a három. A dán diplomata tragédiája sokkal mélyebben érintett, mint egy politikai krimi. Ez a fajta magatartás, ez az egzisztenciálisan felfogott küldetéstudat, amelyet képvisel, régről érdekel. Sokat foglalkoztam Kierkegaard-ral, s ekkor hívta fel valaki a figyelmemet arra, hogy van itt egy másik különös dán. Természetesen fontos számomra a magyar tragédia is. 1956 sok minden miatt rabul ejtett: akkor születtem, fontos családi szál is köt hozzá, a második nevem ugyanis Imre lett, Nagy Imre után. Ez egy rejtett, elmondhatatlan történet lett, amely állandóan foglalkoztatott. A saját nevelődésemet meghatározta nemcsak ’56, hanem az is, ami utána jött. Ez volt a döntő. Hiszen Bang-Jensen története, az ENSZ-vizsgálat története, a magyar forradalom sorsát megpecsételő közöny, még mindig elmondatlan, kibeszéletlen.

A könyvéből adódó egyik legdöbbenetesebb következtetés az, hogy tíz évvel megalakulása után az ENSZ máris mennyire eljelentéktelenedik, s a két szuperhatalom játékterévé válik.

- Itthonról nézve úgy tűnt, a világ számára fontos a magyar ’56, de aztán a kutatás során kiviláglott, hogy az ENSZ tulajdonképpen tudomására hozza az elnyomóknak, hogy továbbra is nyugodtan tegyék, amit eddig, hiszen a nagyon kényes globális status quót az ENSZ a magyarokért nem fogja kockára tenni. A magyar ’56 párhuzamos története az ENSZ-ben szuezi válság, ami ugyanakkor zajlik, mint a mi forradalmunk. Az a világszervezet – s végső soron a nyugat - amely nemcsak tehetetlenné, passzívvá, de kifejezetten ártalmassá is válik a magyar ellenállás számára, hatékonyan és erősen lép fel Szuezben. Itt el kell gondolkodni azon, mit is jelent a reálpolitika, amikor lehullanak róla az illúziók. Ekkor ennek az illúziótlan érdekpolitikának két „szubjektuma” egyszer csak nem hajlandó részt venni ebben az álarcos játékban; az egyik egy dán diplomata, a másik pedig az elnyomott magyarok. 

A magyar történelmi tudat egyik nagy mítosza, hogy „ha akkor beavatkozik valaki, másképp alakultak volna a dolgok". Érvényes kérdés ez?

- Nyilván "történelmietlennek" minősíthető a kérdés, de én ezt a könyvem írása során amúgy folyamatosan feltettem. Nem vagyok szaktörténész, de a kutatás szisztematikus történészi munka volt, elvégeztem sok olyan alapkutatást a levéltárakban, archívumokban New Yorktól Belgrádig, amelyeket korábban más talán nem. Ugyanakkor amit el akartam mondani, azt íróként mondtam el. Használtam a saját írói invenciómat, s úgy vélem, legitim módon, hiszen a történet számos ponton a rendelkezésünkre álló adatok alapján rekonstruálhatatlan; a háttéranyagok egy része még talán generációkig zárt marad. Nagy Imre a végsőkig hitt abban, hogy meg lehet egyezni a szovjetekkel. Akkor fordul az ENSZ-hez, amikor ez a remény már meghalt. Nagyon paradox helyzet, az elveszett forradalom nem hiszem, hogy ekkor már megmenthető lett volna. Ugyanekkor tartották magukat a mítoszok: majd jönnek a kéksisakosok, Dag Hammarskjöld, ENSZ-főtitkár Budapestre érkezik, már itt van az ENSZ-vizsgálóbizottság Pozsonyban, katonai géppel hozza őket a légierő főparancsnoka. A mai kutatások alapján ennek semmi realis alapja nem volt, Hammarskjöld egy percig sem gondolta, hogy a magyar ügyben lépni tud anélkül, hogy a szovjetekkel meg ne egyezzen. Szuezben azért tudott lépni, mert ott megegyezett az amerikaiakkal és a szovjetekkel. Az ENSZ abban tudott volna segíteni, hogy enyhüljön a megtorlás, az a többéves terror, ami Kádár alatt következett. Az ENSZ-jelentés 1957 júliusára meg is születik - az ezt készítő különbizottságban dolgozott Bang-Jensen - nagyon pontos diagnózisát adva, mi történt Magyarországon s ezt a helyzetet fel lehetett volna használni, hogy Kádárék nemzetközi figyelem előtt működjenek. Ezt azonban az ENSZ legfelső vezetése - ahogy ezt Bang-Jensen is érzékelte, majd mind határozottabban állította - elszabotálta. Magyarországról közben folyamatosan csempészték ki a dokumentumokat abban a reményben, hogy  majd az ENSZ elé kerülnek és kezdenek velük valamit. Ehelyett  onnan a papírok a szovjetek, meg a magyar politikai rendőrség kezébe jutottak. Az ENSZ az én kutatásaim szerint indirekten segítséget nyújtott a magyarországi elnyomásban.

Az ENSZ-beli kutatásai akadálytalanok voltak?

- Csaknem fél évszázaddal a történtek után még mindig vannak a magyar ügy szempontjából nagyon fontos dokumentumok, amelyeket az ENSZ archívuma nem ad ki.  Amikor az kutató megpróbál magyarázatot kérni, akkor az a válasz, hogy a kérést majd az ő jogi osztályuk vizsgálja felül. Tehát a szervezet vizsgálja felül saját magát. Gyakorlatilag semmi olyan törvényes garancia nincs, ami bármilyen egyéb országban megvolna, ahol akár bíróság elé lehet vinni a vitás titkosítási ügyeket.

GA vagy 6A (Oldaltörés)

Dag Hammarskjöld.
Szuez túsza

A Bang-Jensen-sztori a nemzetközi történészi diskurzusban hogyan szerepel?

- Sokszor valamiféle bajkeverőnek látják, furcsa, illojális alkalmazottnak, akit a mai napig nem rehabilitáltak amiatt, hogy nem adta ki a az ENSZ előtt tanúskodó magyar forradalmárok nevét. A listát elégette s ma már pontosan tudjuk, hogy ha átadja az ENSZ-nek, akkor ezek a nevek itt kötnek ki a magyar politikai rendőrségen, meg a KGB-nél.

Nem lehet, hogy az ő morális viselkedése csak a mi nézőpontunkból érthető?

- A moralitás szempontja nem csak ’56 ügyében volt meghatározó számára, hanem a II. világháború alatt is. Ne feledjük, már akkor szembehelyezkedik a kollaboráns dán kormánnyal és az emigráns kormányban vállal szerepet, amely a dán flottát semleges kikötőbe tereli, és Grönlandot átengedi az Amerikaiaknak. El is ítélik őket hazaárulásért, de ők ezzel mégis megmentik a dán nemzet becsületét. Az ENSZ-ben ugyanígy morális alapon szegül szembe a feletteseivel. Ilyenfajta emberekkel, mint ő, biztosan nagyon nehéz lehetett együtt dolgozni, és az ENSZ hihetetlen erőket sorakoztatott fel vele szemben. Három vizsgálatot is lefolytatnak ellene, létrehoznak egy bizottságot, amely semmiféle jogi szabályozásnak nem felel meg. Eltorzítják a kérdésekre adott válaszait, majd biztonsági őrök vezetik ki az ENSZ-ből, lecserélik a zárakat is az irodáján, minden lehető módon megalázzák. Amikor még mindig nem adja fel, akkor találják meg a holttestét egy parkban. Feltűnően gyorsan leállítják a vizsgálatot, amely kideríthett volna, hogy tényleg öngyilkosság történt-e, és sietősen elhamvasztják a holttestet. 

Mit lehet tudni Bang-Jensen személyes szimpátiájáról a magyar ügy iránt?

- Volt egy nagyon jelentős korábbi tapasztalata, 1933-ban Németországban látta, hogyan rendezkedik be egy totális rendszer. Meggyőződéses antifasiszta és antikommunista volt, aki 1956-ban azt követhette nyomon, hogy egy spontán lázadás a totális rendszert hogyan próbálja meg elsöpörni. Ez nagyon is egybevágott az ő érzületeivel. És ne feledjük, az ENSZ-vizsgálóbizottságban elsőként és fontos szerepben találkozott magyar emigránsokkal, forradalmárokkal. Egy tolmács segítségével ő vette fel a személyes tanúvallomásokat, amelyek a későbbi jelentés alapjául szolgáltak. Feltétlenül azonosult a forradalmárokkal, és úgy érezte, neki kell jóvátenni, amit az ENSZ elmulasztott. Közben pedig a forradalmárok is csalódtak az ENSZ-ben. Nem akartak szóba állni ezzel a szervezettel. Bang-Jensen a személyes hitelét vetette latba, és elhitette velük, hogy érdemes megszólalniuk. Innentől kezdve felelősséget vállalt értük. Bang-Jensen személye megjelenítette a magyar forradalom iránti civil rokonszenvet is, amely egyébként végigkísérte a küzdelmét. Jelképes mozzanat, hogy amikor holtan találják a parkban, csakugyan úgy néz ki, mint egy forradalmár, ballonkabátban, átlőtt halántékkal az őszi avaron. Különös volt, hogy az első beszélgetésekben a gyerekei úgy emlékeztek, hogy mintha Budapesten lőtték volna le az apjukat.

Fontos tudnunk azt, hogy kik lőtték vagy lövették le?

- Természetesen jó volna tudni. A különböző hipotézisek végiggondolására a könyv kísérletet is tesz. De fontos az is, hogy a végső kérdés előtt számtalan egyéb kérdés föltehető. Nagyon sok itt az apró rejtély. Például a krimibe illő utolsó három nap története. Éppen hálaadás napján tűnik el ez a példás családapa. Bár bujkál, mégis borotválkozik és tiszta inget vesz, de nem költ pénzt. Nem eszik semmit, de valami barnás folyadékot találnak a gyomrában. Öngyilkos lesz úgy, hogy már 1957-ben közli a feleségével, hogy soha nem lesz öngyilkos, ha bármi erre utalna, az feltétlenül hamisítvány. Ott a zsebében az enigmatikus búcsúlevél, amelyben szerepel, hogy alábecsülte azokat az erőket, amelyekkel szembeszállt. Miközben szó szerint azt mondta a feleségének, hogy sosem fogja alábecsülni ezeket az erőket. Tele a levél rejtett üzenetekkel, mintha egy olyan történetben vált volna szereplővé, amelyet nem mondhat el. Ott szerepel egy különös jel, a 6A, vagy GA, amely utalhat a Walner Strasse 6a-ra Bécsben, ahol a forradalmárok meghallgatásai folytak, és ahol a biztonsági feltételekkel súlyos problémák voltak. Kutatásaim során – Bang-Jensen gyanúját igazolva - nem véletlenül találtam meg a magyar kémelhárítás archívumában a szó szerinti jegyzőkönyveket. De lehet a jel GA is, az ENSZ közgyűlés, a General Assembly rövidítése, vagyis egy kétségbeesett felkiáltás, mert az ENSZ ekkor ismét tárgyalja a „magyar ügyet”. Ez a nagyon precíz ember nem ír dátumot a levélre, csak annyit, november. De az is lehet, hogy régóta készült az öngyilkosságra és éppen november 25-ét választja. Rendelkezik a saját elhamvasztásáról, mintha a nyomokat el akarná tüntetni. De lehet, hogy mások akarják vele eltüntettetni a nyomokat. Fizikai nyomásgyakorlásra utaló jel nincs a testén, de napokig csöng az FBI telefonja, és emberek közlik, hogy a KGB milyen tudatmódosító szereket használhatott rajta. Nagyon sok minden nyitott ebben a történetben. Éppen ez vonzott benne. Egy lezárt és feltárt politikai gyilkosság kevesebb ellentmondást vetne fel, és nem lenne ennyire nyugtalanító – a mai napig is.

Nagy Gergely

Forrás: hvg.hu

Rovatok: 
Történelem
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1