Navigáció

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Impresszum

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók.

Gyöngyösi Zsuzsa
elnök, főszerkesztő
Konzili Edit
főszerkesztő-helyettes
Polonkai Attila
weboldal technikai karbantartó

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

Jelenlegi hely

Békési Gábor: A magyar nyelv

A magyar nyelv a messzi múltban gyökerezik. Sajátos módon fejlődött ki, és aszerkezete oly régi időkből ered, amikor a ma beszélt európai nyelvek még nem is léteztek. Olyan nyelv, amelyik önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött, és amelyben mély logika rejlik, párosulva az érzés a hangzás alkalmazkodóképességével és rugalmasságával. Az angol büszke lehet arra, hogy nyelve magában hordozza az emberiség történetét. Eredete kimutatható, láthatóvá tehetők benne az idegen rétegek, amelyeket a különbözőnépekkel való érintkezések során olvasztott magába. Ellenben a magyar olyan, mint egy egyetlen darabból álló terméskő amin az idők viharai még csak karcolást sem ejtettek. Nem naptár ez, amely a korok változásaihoz alkalmazkodik.
 
De nincs is szüksége erre: nem vesz kölcsön, nem ad senkinek, de nem is vesz el senkitől. Ez a nyelv a legrégibb és leg dicsőségesebb emlékműve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok nem tudnak megoldani, azt mellőzik. A nyelvészetben éppúgy, mint a régészetben. A régi egyiptomi templomok mennyezete is egyetlen sziklából készült, és  erre sincs magyarázat. Senki sem tudja, honnan származnak, vagy hogy melyik hegyből vették a csodálatos sziklatömeget. Azt sem tudni, hogyan szállították és emelték fel a templomok csúcsáig. A magyar nyelv eredetisége még ennél is bámulatosabb.
 
 Aki ennek titkát valaha is megoldja, az isteni titkot fog megfejteni... . Az észt Tonu Kalvet, aki önszorgalomból tanult meg magyarul, ezt írja hitvallásában: ... a magyar csodálatos varázsrővel feltöltött nyelv, amelynek „menthetetlenül” a hatalmába kerültem. Minden, a magyar nyelven egy kicsit már tudó ember mintha egy addig fel nem fedezett aranybányára bukkanna. Olyan kincseket nézegethet – saját szemével –, melyekről korábban a legjobb esetben is csak hallott, a legtöbbször pedig a valódi függönyként szolgáló nyelvi akadály miatt halvány fogalma sem volt. Az ilyen ember ha megismerkedik a magyar irodalom nagyjainak alkotásaival, nemsokára látja, hogy ez semmivel sem alacsonyabb színvonalú az ismertebb világklasszikusokénál;
elmélyül a magyar gondolkodók műveiben – és csaknem szájtátva gyönyörködik azok tartalmának a mélységében. Szemléli a magyar tudósok, feltalálók kiváló felfedezéseit – és nem tud semmi magyarázatot adni arra a hihetetlennek tűnő jelenségre, hogyan tudta ez a világviszonylatban kicsinek számító nép a világ tudományos kincstárát olyan aránytalanul sok találmánnyal, új
dolgokkal gazdagítani... Az ötvennyolc nyelvet beszélő Giuseppe Mezzofanti bíboros (1774–1849) Frankl Ágoston cseh nyelvésznek 1836-ban a magyar nyelvről, a következőket írta (Watts Transaction of the Philosophical Society, 1855): Tudjátok-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és a latinnal egy sorba helyezek? A magyar! Az új magyar költők verseit ismerem, ezeknek dallamossága teljesen magá- val ragadott... A magyarok maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában.
Rovatok: 
Publicisztika
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1