Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@fusz.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Konzili Edit

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila
polonkaiattila@fusz.hu

ELNÖKSÉG:
fuszelnokseg@gmail.com

Navigáció

Rovatvezetők

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

 

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Jelenlegi hely

Cigányság = nem probléma!

 

Cigányság = nem probléma!

Ez lehet a november 20-i, többórás parlamenti vitanap konklúziója. A sekélyes, néhol öv alatti stílusú beszédfolyam egyetlen jellemzője, miként takarható el a legújabb magyar köztársaságot nap-nap után érintő - néhol veszélyessé vált - valóságos probléma.

Mi bizonyítja ezt?
Példaként a közel négyszáz fő országgyűlési képviselőnek helyet adó ülésterem (állandósult) foghíjassága, amely a téma érdektelenségét mutatja a kormánypártiak részéről is. Mondhatnák, szándékos a távolmaradás, hiszen a teljes részvétel magában hordozná a nem egyeztetett felszólalások kockázatát, amely a kétharmadosok számára kínos pillanatokat, utólagos magyarázkodást jelentene. Ugyanakkor a jelenlevőkre sem a megoldás keresése volt jellemző, sokkal inkább az előre megírt beszédek felolvasása, amely kizárta a konstruktív vitát. Egyedül a személyeskedésbe torkollott megjegyzések okoztak rövid idejű feszültséget a ház falai között.

A radikális nemzeti párt ellenállt a kísértésnek, nem bővítette a mellébeszélők sorát, hanem a rendelkezésére álló időben megfontolandó javaslatokat mutatott be. Tette ezt annak ellenére, hogy a többi párt képviselői nem átallották a több évtizedes cigányprobléma okát a gárdisták(!) nyakába varrni.

Maga az ún. vitanap kezdeményezése, vagy inkább kikényszerítése szintén a radikálisoknak köszönhető, igaz, ők vizsgálóbizottság felállítását javasolták e témában - tudva előre, hogy a többórás „vita” csakis a nézőknek szól, nem pedig a kormánypártiaknak - feladatul.

Feltűnő volt a jelen lévő képviselők többségének a témában járatlansága, és / vagy tudatlansága. Felszólalásaiktól megkímélhették volna azokat, akik az ülésnapot konkrét javaslatokkal felvértezve ülték végig. Beigazolódni látszik, csakis az érintett térségekben élők tudják a problémákat, azok lehetséges megoldását hitelesen megfogalmazni.

Felvetések, amik meggondolást igényelnek:
- egy, a cigány-magyar együttélés problémáit vizsgáló parlamenti bizottság felállítása elkerülhetetlen!
- a felelős bizottsági munkát meg kell alapozzák a magyarországi kistérségek mindegyikétől bekért, adott szempontok figyelembevételével, e tárgyban elkészített jelentések.

A cigányság problémáira ezután keresendő megfelelő eredménnyel járó megoldás.


Arthur

 

Rovatok: 
Publicisztika

Hozzászólások

 #
Az új nevünk! Hungária megvalósulása felé A nyugat-európai ember számára a magyar ma is egyenlő a hunnal. A maguk vandál elődeiről szívesen megfeledkeznek! Pedig ők is tettek valamit az „emlékezetük” megőrzéséért. Sőt bizonyára felháborodnak Diodoros Sikleoitész történetíró azon feljegyzésén, miszerint a gallusok győzelmi lakomáik céljaira gyermekeket hizlaltak! Ami oly szép adat a francia konyha történetéhez, amit bizony kár volna elfeledni hagyni! A hun: kicsi, sötétbőrű, feketehajú, lóháton járó rablónépség az emlékezetükben ezer év óta. A „kalandozó” bemutatkozás inkább emlékezetes volt, mint szerencsés. Az a hetven év, amíg a kalandozás tartott, elegendő volt, (még a franciáknak is), hogy jól emlékezetükbe vésődjön. A hun rablókat (a fél ország ki írtása árán) meg szelidítette az első keresztény király, de erről a nem éppen keresztényi cselekedetről már nem szerzett tudomást, az azontúl békén hagyott nyugat. Sőt e kereszténnyé kényszerített hunok védték meg Őket a tatár hordáktól, török rablóktól. Mivel ezeket az urakat már nem tapasztalta meg Európa a saját bőrén, eszébe sem jut hálásnak lenni. A tatárjárás élménye feledtette volna velük a „hun-magyari” vadság emlékét! Mi magyarok gyakran teszünk át nem gondolt rossz befektetést. Ma, amikor ezer év múltán ismét szentistváni vehemenciával óhajtunk Európába jutni, (t. i. a fél ország belépusztulása útján) most is valami hasonló történik. Nem irtják ugyan ki a ma élőket, csak anyagi korláttal nem engedik megszületni a születendők nagyobbik felét! Csak valódi hunok születnek. Sötétbőrűek, feketehajúak, agresszívek, portyázni járok! Így válik majd ismét valóságos hunná Magyarország! Igaz sűrűn emlegetik a keresztény eszméket, de nem él már a nagy keresztény király, sem a páncélos lovagok, aki a mai, az új hunokat megregulázza, mondjuk Szent István törvényeivel!
 
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1