Navigáció

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Impresszum

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók.

Gyöngyösi Zsuzsa
elnök, főszerkesztő
Konzili Edit
főszerkesztő-helyettes
Polonkai Attila
weboldal technikai karbantartó

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

Jelenlegi hely

Egy XXI. századi nő a szerelem bűvöletében

   Katzler Hilda, népművelés-magyar szakos tanár, színjátszó-rendező, költő, Egerben született, de életének java részét Szombathelyen élte. Néhány hónappal ezelőtt gondolt egy merészet és, addigi életét hátrahagyva, Budapestre költözött, hogy belevesse magát a főváros kulturális életébe. A közelmúltban jelent meg első verses kötete, Voltam címmel. Ennek kapcsán beszélgetünk.
-Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a költészettel?
-Viszonylag későn kezdtem el verset írni, egyáltalán, későn kezdtem az írást. Az iskolában, a tanítás mellett, színjátszó csoportot vezettem, ahol először dalszövegeket írtam a társulat számára, a zenés darabokhoz, később már kisebb színdarabokat is. A dalszövegekhez íródott aztán a zene. Kényszerből írtam, nem okozott különösebb örömet számomra. Valójában, ezeket nem is tartottam igazi verseknek, habár, ma sem szégyellem őket. Aztán évekig nem írtam semmit. Mindig a prózához vonzódtam, imádom a novellát. 
 A válásom után kezdtem komolyabban foglalkozni az írással, akkor kezdtem el leírni a gondolataimat, az érzéseimet, kezdetben ezek novellákká álltak össze, aztán megszületett az első vers. Majd jött a következő, és már ez lett az első számú önkifejezési módom. Később megpróbáltam magam különböző pályázatokon. Novelláimat, verseimet több antológiába is beválogatták. Szóval így kezdődött.
-Ha irodalmárokkal beszélgetek, általában megkérdezem, mint ahogyan most tőled is:
ki, vagy kik voltak a mestereid, akik példaképként, vagy mentorként segítettek neked?
-Nagyon szeretem Ady Endre, József Attila, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály költészetét, és még sorolhatnám, a külföldiek közül, csak néhányat említve, Oscar Wilde, Poe, Baudelaire, Rimbaud és Verlaine verseit szeretem. Szeretem a szimbólumokat a versekben, a különös, szokatlan képzettársításokat, nem szeretem, ha egy vers unalmas, túl egyszerű, valamint a túlzott díszítéseket sem. Ez paradoxon ugyan, de szeretek egyszerűen, úgymond, közérthetően írni, viszont törekszem a katarzisra, a drámaiságra, talán a színjátszó lényemből fakadóan, szeretem, ha a versnek van csattanója.
-Tavaly jelent meg első köteted, az előszóban azt olvasom, hogy a 21. század nője vagy, ugyanakkor a verseid többségéről a 19. század romantikája jut az eszembe. Hogy látod ezt?
-Én nem szeretem a romantikát. Vállalom és nem szégyellem a mély érzelmeimet, a szenvedélyességemet, másképp nem is érdemes, de nem vagyok érzelgős. Sokan összekeverik a mély érzelmeket a szentimentalizmussal vagy a romantika pejoratív jelentésével. Én nem írok ilyen verset. Nem szeretem a költői eszközök túlzott alkalmazását sem, nem szeretem, ha egy vers túlzsúfolt, túldíszített. Én csak a legindokoltabb esetben használom ezeket. Szóval, nem értek egyet, azzal, hogy romantikus költő vagyok. Talán a kötet hátoldalán lévő, kissé rejtelmes, feketében készült fotóm sugallhatta ezt neked. Sok embert megtévesztett már a mosolyom, én kedves, életvidám ember vagyok, de meglehetősen kemény és céltudatos. Sokszor a verseimben is.
-Az olvasónak mégis az jut az eszébe, hogy te a szerelem költője vagy, a kötetben található versek túlnyomó többsége, valamilyen formában, ehhez a témához kötődik. Létezik-e még ebben a rohanó, átalakuló világban a szerelem, az igazi nagy szerelem?
-Nem vagyok a szerelem költője. Csupán az történt, olyan időszakban születtek a versek, amikor a szerelem elmúlt, újra érkezett, majd ismét távozott. A versek keletkezésének idején az érzéseim, a gondolataim a szerelem körül forogtak. Másról szinte nem is tudtam írni.  Ebben éltem, ezzel keltem, ezzel feküdtem. De már túl vagyok ezen az időszakon, és természetesen másról is fogok, szeretnék írni. Igen, létezik igazi szerelem.
-Az első könyvbemutatód nem mindennapi helyen volt, egy börtönben. Hogy történt ez?
-Igen, a Voltam című kötetemet, amit   Herczog Gyuláné (Pilla) szerkesztett és lektorált, először a szombathelyi börtönben mutattam be, sajátos körülmények között. Korábban, a felnőtt színjátszóimmal, többször felléptünk itt. Kétszáz rab hallgatta áhítattal, amit meséltem. Őszintén beszéltem nekik az életemről, az érzéseimről. Nagyon hálás közönség voltak, kérdezgettek, majd ők is kitárulkoztak. Az egy órásra tervezett bemutató több mint kétórás lett. Végül a verseimből olvastak fel, de volt, aki saját szerzeményét adta elő.
-Beszédes a kötet címe is, a verseidben is benne van az elmúlás, a szeretet lény elvesztése,
a hiány, a magány keserűsége, ugyanakkor mégis dicsérettel szólsz, felmagasztalod azt, 
ami miatt szenvedsz. Szerinted milyen az igazi szerelmes vers? Akkor tudsz igazán írni,
ha szerelmes vagy, netalán, éppen amikor annak hiányától szenvedsz?
-Az érzelem a fontos. Mindegy, hogy negatív vagy pozitív az érzés! Intenzív érzésnek kell lennie, ami végül a versíráshoz vezet. Intenzíven kell írni. Fontos az őszinteség, az embernek tudnia kell lelkileg teljesen lemeztelednie. Őszintén meg kell mutatni a benned lévő, a lelkedben zajló érzéseidet. Számomra jó érzés beszélni az érzelmeimről. Jó érzés írni róla.
Ez jó katalizátor a számomra, ha megvannak a kellő érzelmek, az írás már magától jön. Mindenhol és mindenkor tudok írni. Ezért mindig van nálam toll és papír. Először papírra
vetem a gondolataimat, verssorokat, ötleteket, majd amikor majd megszületik a vers, begépelem.
-A közelmúltban hallottam egy költőtől, hogy ő naponta négy-öt verset is megír, engem ez meghökkentett. Te, hogy dolgozol, megszenvedsz minden sorral, vagy naponta többet is írsz, az említett kollégához hasonlóan?
-Én nem szeretem a kötöttséget, nem hajt senki, nem nyomaszt kényszer. Talán, kényszer hatására, amikor mondjuk, szorít a határidő, nehezen tudnék írni. Megrendelésre sem szívesen. Mint említettem, mindenhol írok, igyekszem leírni a gondolataimat, aztán később ebből születnek a versek. Időközönként előveszem a jegyzeteimet, és olvasás közben dől el, hogy lesz vers, vagy nem. Sokszor előfordul, hogy szinte gondolkodás nélkül, valamilyen impulzus hatására születik meg egy-egy vers. Fontos, hogy kiüresedett állapotba kerüljek, a legjobb versek ekkor születnek. Aztán következik a csiszolgatás, a finomítás időszaka. Ez már könnyebb feladat, hiszen már egy kézzelfogható anyagot kell véglegesítenem.
Nem jellemző, hogy kínlódnék a versekkel, de erre is akadt már példa. Ha kínlódok, úgy érzem, elvesztettem a fonalat, akkor inkább félreteszem egy későbbi időre. Az írás minden kínt és gyötrelmet kárpótol. Az írás nem csupán önkifejezés, de lelki terápia is. Mindenkinek, aki tagadja, annak is! Tőlünk függetlenül működik!  
-Említetted a kedvenc költőidet, hogy állsz a kortárs magyar irodalommal?
-Természetesen figyelemmel kísérem a kortárs magyar irodalmat, van köztük valódi kedvenc is, mint Zalán Tibor, Madár János, Hargitai Gyula, és sorolhatnám. Korábban szerettem Varró Dániel költészetét, de ma már nem tetszenek, főként a gyermekekről vagy gyermekeknek írt versei. Finoman fejeztem ki magam. Tartalmilag, verstanilag, sokszor kifejezetten, gyerekellenesnek, károsnak gondolom. Ugyan, Karafiáth Orsolya nem minden versét szeretem, de kétségtelen, hogy eredetiek.
Kedvelem Böröczky Mihály és Devecsery László műveit, mindkettő földim, személyesen ismerem őket.
Bartus Attila regényei mélylélektani témákat dolgoznak fel, nehéz művek, lelkileg megvisel ezek olvasása. Továbbá szeretem még Závada Pál regényeit is, Vámos Miklós műveit, a teljesség igénye nélkül.
-Magyarország szerencsétlen sorsából eredően földrajzilag, de más tekintetben sem egységes, sajnos a magyar irodalom területén sem.  Mennyire ismered, mennyire kíséred figyelemmel a határokon túl élő magyar irodalmat, különös tekintettel, szülőföldemre, Kárpátaljára nézve?
Most így hirtelen, Vári Fábián László nevét említeném. Szeretem a verseit. Egyediek, érdekesek. Valamint, Bakos Kiss Károly, Balla D. Károly, valamint Schrek Tímea novellistát említeném.
-A közelmúltban költöztél Budapestre, tagja lettél az Erzsébetvárosi Irodalmi Körnek, a Pesti Szabad Szalonnak, a Magyar Újságírók Közösségének, és más társaságoknak is.
Nem pocsékolod az időt, gyors kapcsolatépítésbe kezdtél.
-Igen, néhány hónapja azért költöztem Budapestre, hogy lezárhassam korábbi életemet, hogy tovább tudjak lépni emberként és költőként is. Budapesten több a lehetőség, nagyobb a pezsgés, aktívabb az irodalmi élet. De nem idegen számomra ez a közeg, korábban már laktam és tanítottam a fővárosban.
Örülök, hogy megismerkedtem Madár János költővel, aki révén tagja lettem a Magyar Újságírók Közösségének, és rengeteg új barátot szereztem. A Pesti Szabad Szalonnak már
korábban is tagja voltam, de immár ténylegesen is részt veszek a munkában, az Angliai Magyarok Rádiójának készítünk műsorokat.
Nem szeretem azokat az internetes irodalmi közösségeket, ahol különböző tehetségű szerzők kritikátlanul, csak magukra gondolva, naponta akár fél tucat verset is megosztanak. Sokan szeretnek írni, de kevesen tudnak igazán jól. Számomra fontos, hogy fejlődjek. Ehhez pedig olyan szakemberek társaságára, közelségére van szükségem, akiktől tanulhatok.
-Mik a további terveid?
-A közeljövőben szeretném kiadni az új verses kötetemet, ez irányban már tárgyaltam a Rím
Kiadóval. A novellaírást is felújítom, újra érdekelni kezdett ez a műfaj. Örülök, hogy számos társaságban, szervezetben tevékenykedhetek, remélem, hogy idővel a műveimet egyre szélesebb olvasóközönséghez fogom eljuttatni.
Köszönöm a beszélgetést, sok sikert kívánok a jövőben!
 
Lengyel János
FÚSZ

 

Rovatok: 
Kultúra
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1