Navigáció

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Impresszum

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók.

Gyöngyösi Zsuzsa
elnök, főszerkesztő
Konzili Edit
főszerkesztő-helyettes
Polonkai Attila
weboldal technikai karbantartó

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

Jelenlegi hely

Kedves Magdi! (válasz egy reményvesztettnek)

Az első, ami eszembe jut:  aki nincs velünk, az ellenünk van. Namármost látható, hogy kevesen vannak velünk. (itt országokra gondolok) Sőt, senki nincs velünk.

Még a gúnyhatáron túliak közül sem (pedig a sok magyar alkotta kötődésnek lehetne valami "forrasztó" szerepe.) Ez persze vágyálom, hiszen ki érezné magát jól a más nadrágjában? Azaz melyik "nyertes" szomszédunk nem félhet, hogy egyszer majd újra átlépjük a határt?

"A lopott holmi visszajár" - mondogatja egy jó ismerősöm. (korábban ogy. képviselő)

A nyugati liberális szelek folyton fújnak, O.V.-t is erősen derékba kapták 2011. decemberében, Brüsszelben. Ugye, emlékszel? Kón Bendit a szerepéből, no meg a székéből kiesve üvöltözött. És ezektől várunk bármit is, ami Magyarország felemelkedését szolgálná? Kötelezettségszegési eljárás? Hmmm. Hogy nem sül le a maradék a képükről!

Vesszen a házasság intézménye, ne legyenek gyerekek, annál több szingli és sikeres menager! Nem kell a kereszténység, erkölcs, hit, becsület. És nem kell a hiteles, tényszerű tájékoztatás. A megmondó emberek kellenek minden csatornán, akik megmagyarázzák azt, ami nem helyes, ami hiba, ami hazaárulás.
Megfizetik őket, és ennek meg is felelnek. Ha tehetném, betiltanám a kereskedelmi csatornák politikai műsorait. Még a híradókat is. A közszolgálatin pedig cenzúráztatnám a hazugságokat. Humorosnak tetszik, ám megoldható.

Hazahozattatnám a katonáinkat, akik ugyebár nem a honunk határait védik távoli országokban. Lehetnének ők a Gárda kiképzői, oszlopos tagjai, kik véget vetnének a kisebbség terrorjának. Addig is meg kell választani a többségi(!) ombudsmant. Egyre nagyobb szükség van rá.

Erdélyben még sokáig emlékezni fognak 2004. december 5-re. Oda hiába megy Szarházi elvtárs, még örülhet is, hogy sértetlenül megúszta. Ahogyan mi is, egyszeri magyarok, akik e gyalázatos napot követően ellátogattunk hozzájuk.
És amíg a média azok kezében, kiknek fészke "délután 5 óránál van", küszködhetünk az ismertségért, mások elismeréséért. Büszkén valljuk, befogadó nép vagyunk. Sokfélék vagyunk. A hőn áhított összefogásnak most éppen ez képezi akadályát. Azt mondják sokan, minek a szélsőséges(sic!) párt a parlamentben, hiszen nem csinálnak semmit. Neeem?

Bizony nehéz meggyőzni a sok oktondit arról, hogy a parlamenti bizottságokban rendre leszavazzák őket a fideszesek, és az előterjesztéseik el sem jutnak a napirendre felvételig. Ugyanakkor eljutnak fideszesként, csak éppen jócskán megnyirbálva, súlytalanná téve.
Mottó: a fideszesek rendre a jobbikosok javaslatait valósítják meg, tehát a Jobbikra szükség van. Most. A későbbiekben nem kellenének, ahogyan más pártok sem. Dehát nem vicces az, amikor a szavazások kezdetén bekiabálnak a frakcióigazgatók, hogy melyik gombot kell megnyomni? Mégis, hogyan érezheti magát a 263 fideszkdnp-sből is bárki, akinek megmondják, hogy milyen legyen(!) az ő véleménye, nem kisebb kérdésekben, mint az ország jövőjét eldöntendőkben! Hát nem szégyen a sok képviselő számára?

És micsoda pazarlás fenntartani az ország házát, a hivatalnokokat, az áramot, fűtést fizetni, és sok más egyebet? Miért is nem egyetlen szobában gyűl össze a pártok egy-egy képviselője, aztán nyomkodhatnák a gombjaikat. Nem kéne átordítani a hangosan morajló tömeg feje fölött, akik jó pénzért terpesztik magukat, és olvassák a számtalan ingyenes lapot. Aztán hazamennek, és megjátsszák a kiskirályt.

Végül is a bagatellizálás némely politikai elemző szájából azért van, mert a képernyőre meredt fogyasztók ezt megengedik. (tv csatornát szándékosan nem említek, ez is reklám volna) Amíg a szerencsétlen, agymosott emberek onnan tanulják a követendő példát, a megmondóktól mást nem várhatunk. Megmondják, és mindenhol terjesztik, hogy nekünk(!) mire van szükségünk. Nem mi mondjuk meg. Szép! Ez is a kádári időszak politikájára hajaz.

Néha, elkeseredésemben a sarkvidékre költöznék. Ott nincs parlament, nincsenek pártok, nincsenek törvények. Illetve, egy törvény van:  a medvével szemben állva pontosan kell célozni.

Szebb jövőt!

Arthur

Rovatok: 
Publicisztika
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1