Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@fusz.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Konzili Edit

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila
polonkaiattila@fusz.hu

ELNÖKSÉG:
fuszelnokseg@gmail.com

Navigáció

Rovatvezetők

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

 

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Jelenlegi hely

Már nem Trump a főnök Washingtonban

Az elnök és a külügyminiszter már csupán gyenge kellékei az amerikai kül- és biztonságpolitikának. A Pentagon átvette a parancsnokságot és Korea mellett Iránt tette fókuszba. De mi az a „könnyű lábnyom” koncepció, amelyet napjainkra magáévá tett a vezérkar?

A Trump adminisztráció felállása óta eltelt három hónapban a katonai vezetők vették át a kormánybotot és a döntő szót kül- és biztonságpolitikai kérdésekben. Trump látványos kormányzás-képtelensége és diplomáciai malőrjei megrendítették saját pozícióját és most annak megőrzése érdekében feladta a kampányban képviselt kritikus álláspontját az amerikai katonai intervenciókról. A katonaság érdekeit a legmagasabb szinten képviselik olyan tábornokok Trump mellett, mint McMaster nemzetbiztonsági főtanácsadó, Mattis védelmi miniszter és a nemzetbiztonsági tanács kabinetfőnöke, Kellogg.
 Vissza a hagyományos ellenségekhez


A Pentagon közben céltudatosan hálózza be Trump kulcsembereit is. Vejét és egyben legbefolyásosabb tanácsadóját, Jared Kushnert egy célzott megdolgozási művelet keretében vitték el Irakba, hogy onnan hazatérve rögtön ki is fúrja Steve Bannon intervenció-ellenes főstratégát a Nemzetbiztonsági Tanácsból.  Kushner – akárcsak apósa – tökéletesen dilettáns külpolitikai kérdésekben, így annál is hasznosabb a Pentagon szempontjából, ha a katonák töltik be ismereteikkel ezt a tátongó űrt.  A külügyminisztérium eközben még mindig vezetési válsággal küzd, számos helyettes államtitkári pozíció tátong üresen.

Márpedig a Pentagon egyes államokkal szemben tradicionálisan ellenséges, de ezt a hozzáállást a politikailag meggyengült Fehér Ház már nem képes megváltoztatni. Ez érvényes például Iránra, amelyet McMaster tábornok régóta az amerikai érdekek legnagyobb veszélyeztetőjének tart a térségben. Ez az álláspont természetesen meleg fogadtatásra talál az Öböl-menti arab államok és Szaúd-Arábia részéről, akik ráadásul feneketlen hordóként veszik az amerikai fegyvereket.

A jemeni proxi háború, új megközelítéssel

 Nem tekinthető véletlennek tehát, hogy ezekben a napokban Mattis védelmi miniszter közel-keleti körúton jár. Ennek során végiglátogatja Irán regionális ellenfeleit, köztük Szaúd-Arábiát, Katart és Izraelt.  Mattis támogatja az amerikai katonai segély és fegyvereladások további növelését a szaúdi királyságnak, egyben közvetlenebb együttműködést ajánlva Rijád katasztrófális jemeni intervenciójához. Ez a két éve tartó szaúdi beavatkozás eddig 12 000 ember - többségük civil – halálával járt és 3 millió embert tett menekültté.

Mattis kiemelte rijádi tárgyalásain – ahol a királlyal és a védelmi miniszterrel is találkozott –, hogy „a régióban ha bajt találsz, akkor mindig megtalálod Irán kezenyomát. Meg kell akadályoznunk, hogy Irán egy újabb országot destabilizáljon és a libanonihoz hasonló milíciát hozzon létre – és ehhez jó úton járunk.” Jelentések szerint Washington segédkezni akar a szaúdi erőknek a jemeni kikötőváros, Hodeida bevételében, hogy ezzel kiéheztessék a felkelőket. Mindenesetre segélyszervezetek figyelmeztettek, hogy ezzel Jemenben általános éhínség törhet ki.

Fontos kiemelni azonban, hogy a Pentagon napjainkra már komoly ellenszenvvel viseltetik az amerikai neokonzervatívok rezsimváltó projektjei irányába. Az iraki beavatkozás tragikus kimenetele hosszú időre belevéste a vezérkar agyába, hogy az előkészítetlen és kimeneti stratégia nélküli beavatkozás egyet jelent az ingovánnyal, a túl-terjeszkedéssel és így végül a bukással. Ezért a Pentagon már alapvetően nem akar olyan intervenciókat végrehajtani, amely amerikai szárazföldi erők bevetésével járna. Ezt a szövetségeseire hagyja, Washington pedig a „könnyű lábnyom” megközelítés jegyében a drónokra, a különleges erőkre és a kiberhadviselésre koncentrál.

Káncz Csaba jegyzete

Rovatok: 
Politika
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1