Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@fusz.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Konzili Edit

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila
polonkaiattila@fusz.hu

ELNÖKSÉG:
fuszelnokseg@gmail.com

Navigáció

Rovatvezetők

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

 

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Jelenlegi hely

Megszoptatni a sátánfattyát

Milyen lehet eljátszani azt a szerepet, amelyben lényegében minden elképzelhető sorstragédia – megerőszakolás, halál, kifosztás – megtörténik a főszereplővel? A Tarpai Viktória kárpátaljai színésznő által alakított Tóth Eszter mindezt átéli Zsigmond Dezső új nagyjátékfilmjében, A sátán fattyában. A filmet ma este 19 órakor mutatják be az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
 

– Pesten tanult. Arra nem gondolt, hogy itt próbál szerencsét?
– Eszembe sem jutott itt maradni. 2005-ben fejeztem be a pesti színiakadémiát, utána rögtön hazamentem. Gyermekszereplőként kezdtem a beregszászi színházban, több szerep után onnan mentem el felvételizni, majd miután elvégeztem, státust kaptam Beregszászon, aztán volt egy törés.

– Törés?
– Elindultam Angliába nyelvet tanulni és dolgozni. De nem igazán jött össze. Pesten ragadtam, bejárónő voltam egy családnál, és akkor azt hittem, hogy nekem itt véget is ért a színház. Egy nap felhívott a volt osztályfőnököm, Sipos Imre, és mondta, hogy takarító- és színésznőszerepre keres egy lányt. Visszamentem és folytattam.

– A sátán fattya pedig az első nagyobb játékfilmszerepe. Igaz, monodrámaként már játszotta.
– A szarvassá változott fiúban volt egy kisebb epizódszerepem. A színpadhoz képest a film egy teljesen más és új helyzet. Máshogyan kell figyelni, jelen lenni, de úgy, hogy mégis hiteles legyél.

– Mikor olvasta először a könyvet?
– Még a monodrámaszerepem előtt. Nagyon felkavart, mert az a fajta könyv, amit nem tudtam letenni. Főleg azért, mert Nagy Zoltán Mihály sok, valóban megtörtént eset alapján írta meg Tóth Eszter történetét. Szerencsére a családomban személyesen senki sem érintett, csak a távoli rokonság. Gyermekként is hallottunk ezekről a faluban, Vidnyánszky Éva néni vezette a gyermekstúdiót, ahová jártam, és minden évben megemlékeztünk a malenkij robotról.

– Végül is az egész egy belső monológ? Így lesz a filmben is?
– Nem lesz benne sok belső monológ, csak ott, ahol szükséges. És a hangu­lata is olyan komor lesz, mint a könyvé. Én sohasem tudtam színesben elképzelni ezt a történetet, fekete-fehérben vagy matt színekben láttam.

– Hóban, fagyban, mind a négy évszakban forgattak. Nem fázott meg?
– Egy elég lyukas, fűző nélküli cipő volt rajtam, abban rohantam árkon-bokron és pocsolyákon át Szatmár megyében.Tóth Eszter, a főszereplő éppen kiszabadult a katonai táborból, ahol megerőszakolták, és a jelenetet tizenkét órán át forgattuk. Este fél kilenckor még a szalmakazalban dideregtem, majd kilenckor megkérdezték fázom-e? A kétórás, jeges, tiszai ladikos jelenet után sem tértem egykönnyen magamhoz. Ilyenkor mindig arra gondoltam, mit meg nem tettek ezek az emberek azért, hogy életben maradjanak.

– A főszereplőt a szovjet katonák megerőszakolják. Lélekben fel tudott készülni erre a jelenetre?
– Tartottam ettől, mert ha nem a valóságban történik is, nem lehet erre teljesen felkészülni. A rendező előtte nyilván elmondta az elképzelését, de kissé meg-megremegtem attól a gondolattól, hogy hét-nyolc katona lesz körülöttem és a karjaimat is kifeszítik. Ilyen helyzetben nem lehet egészséges határvonalat húzni a pszichében, és elkép­zelni is rossz, mit élt át az a több ezer nő, akit megerőszakoltak a szovjet megszállás idején.

Fotó: Bach Máté

Tarpai Viktória: Küzdeni kell a magyarságért, és szerencsére van egy mag, amelyik soha nem adja fel

– És ez csak az egy a sok közül, a könyvben egyik tragikus helyzet váltja a másikat.
– A szoptatós rész is megterhelő, amikor behozzák az újszülött gyermeket – a ,,sátán fattyát” –, akit meg kell szoptatnom. Én még nem vagyok édesanya, ezért ez több szinten is nehéz és megrázó élmény volt a maga szépségeivel együtt. Utána kértem pár percet, mert nem tudtam rögtön folytatni. De érzelmileg ugyanilyen túltelített a virrasztás is. Ekkor tudom meg, hogy megjött Pista, a szerelmem, akire vártam, aki minden reményem volt. De nem örülhetek, mert az öcsémet gyászoljuk. Közben bácsik és nénik ültek a szobában, ahogyan falun mai napig szokás, köztük olyanok is, akik átélték ezt a szörnyű tragédiát, de hála istennek megmenekültek. A forgatás szünetében nagyon sokat meséltek nekünk erről. Egyikőjük szeme láttára vitték el az édesapját, aki sohasem tért haza; azt mondta nekem ez az idős asszony: ,,én már annyit sírtam, hogy már nem is tudok”.

– Kaszkadőrjelenetet is vállalt. Hogyan?
– Viki, ezt nem te csinálod! – így kezdődött. Volt egy gyűrűs kút, amit fekete nejlonnal béleltek ki, és felöntötték vízzel, ez Eszter öngyilkossági kísérletéről szólt. Erre hívtak kaszkadőrt, de a kamera olyan közelről vette volna az arcát, hogy csakis az enyémmel lehetett volna forgatni. Nem is engedtem volna! Búvárruhát vettem fel a hálóingem alá, és kampót akasztottak a ruhám derekába, hogy azzal húzzanak ki. Ez valamennyire védett, de sokat nem. Így hát én másztam le a kútba.

– A forgatást még a határ is megnehezítette. És az utóbbi években sok fiatal vándorolt el Kárpátaljáról. Erről mit gondol?
– A kétezres évek közepe óta otthon is sokat változott a társadalmi helyzet. Kárpátalján még mindig van egy réteg, amely ha el is költözik, nem mindenáron és nem véglegesen szakad el Kárpátaljától. De én nem ítélek el senkit amiatt, hogy elvándorol. Ezerféle emberi helyzet és körülmény van, ez mindenkinek a magánügye. De sajnálnám, ha a kivándorlás folytatódna, és remélem hamarosan megáll. Beregszászhoz közel, Nagymuzsalyban élek édesanyámékkal, és szomorú azt látnom, hogy már kevés fiatal van a faluban. Nemcsak az én korosztályom, hanem az idősebbek is elmennek otthonról a megélhetés miatt, az értelmiség is a lehetőségek hiánya miatt megy el.

– Nemrég szélsőséges ukránok is tüntettek a magyarok ellen Beregszászon.
– Ennek szemtanúja is voltam. Éppen próbáltunk, majd kimentem a színházból egy boltba, és egyszer csak hallottam, hogy durrogtatnak, majd nagy füstfelhő szállt az égbe. Az a fájó, zavaró, dühítő helyzet, amiről egymás közt beszélgettünk hirtelen valósággá vált. De az emberek nem tántorodtak el a színházba járástól, mert kell nekik ez a fajta kikapcsolódás, és nagyobb szükség van rá, mint bármikor. Küzdeni kell a magyarságért, és szerencsére van egy mag, amelyik soha nem adja fel.

Forrás: Magyar Idők

 
Rovatok: 
Kárpátalja
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1