Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@kame.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Konzili Edit

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila
polonkaiattila@kame.hu

 

Rovatvezetők

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@kame.hu
   Weboldal működés:
polonkaiattila@kame.hu

 

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Kiadványok

Jelenlegi hely

Miért gyűjt az ember könyveket? Bibliotheca Pro Patria, egy magánkönyvtár Felsőszeliben

Már önmagában ez is dicséretre méltó, de ez még nem minden, amit Oros Lászlóról tudni kell. Sokévtizedes kitartó gyűjtőmunkával, szülőfalujában létrehozott egy magánykönyvtárat.  A kezdetekről így vallott a vele készült interjúban:  A könyveket még a hetvenes években kezdtem gyűjteni. (…)  Röviden csak annyit, hogy amikor 1977 nyarán Dobos László író és Fónod Zoltán szerkesztő nálunk járt, megnézték a szerény könyvtáramat is. A suta beszélgetésünk közepette tudatosítottam, hogy bizony alig ismerem az irodalmunkat! Az egyetemes magyar irodalom klasszikusait persze olvastam, de például a szlovákiai Duba Gyula vagy Gál Sándor neve akkoriban nem sokat mondott nekem.

    Ennek a felismerésnek tulajdonítható hát, hogy elhatároztam: gyűjteni, tanulmányozni és rendszerezni fogom az itt megjelent műveket. De az is sokat nyomott a latban, hogy ebben az időben hivatásos katonaként Csehországban éltem. Itt magyar szót nem lehetett hallani és magyar könyvet is csak Prágában árultak. Keresni és vásárolni kezdtem hát ezeket a műveket. 1985 végéig több száz ilyen könyvet sikerült beszereznem. Elolvasásuk után viszont a szerzőik is érdekelni kezdtek. Szerettem volna megismerni úgy az életüket, mint az irodalmi tevékenységüket. Abban az időben azonban alig volt olyan lexikon, ahol a csehszlovákiai magyar írókat, vagy egyáltalán az irodalmunkat tárgyalták volna. Sőt, az iskoláink sem nagyon foglalkoztak a témával.

 

            Nem véletlen tehát, hogy a gyűjtemény zömét, a legfontosabb és legjelentősebb részét a csehszlovákiai és a szlovákiai irodalmárok művei alkotják. De nem csupán könyveket, de kéziratokat, okleveleket, sőt festményeket, szobrokat, régi fegyvereket, kőzeteket stb. is gyűjt. Az eltelt évtizedek során jelentős anyag gyűlt össze, ami az Oros László udvarán található kis épületben található. Bár, magánkönyvtárról beszélünk, de közfeladatokat is ellát, hiszen a Bibliotheca Pro Patria nyitott, látogatható, ehhez csupán be kell jelentkezni László barátomnál. Ő így beszélt nekem erről:  Igen, ez olyan magánkönyvtár, amit előzetes bejelentés után látogatni is lehet, de a könyvek csak helyben kutathatók. Azt hiszem, hogy ez érthető, hisz rengeteg olyan ritka és értékes kiadvány van ott, amit a múzeumok sem adnának ki. Megvannak azonban a kutatás lehetőségei – számítógép használata, szkennelés vagy másolás –, amit ki is használnak a látogatók. Évente mintegy kétszázan tisztelnek meg az érdeklődésükkel. Sőt, alkalomadtán a főiskolások is itt keresnek forrásanyagot a szakdolgozataik megírásához.

Ismerve a Szlovákiában élő magyarság helyzetét: nyelvtörvény, az oktatás és a kulturális élet megnehezítése, többszörösen is fontos, hogy egy elhivatott ember magánszorgalomból, magánerőből egyre bővülő könyvtárat tart fenn egy többségében magyarlakta faluban, Felsőszeliben, aminek magyarsága ugyancsak sokat szenvedett, 3220 fős lakosából 1953 vallja magát magyarnak, de egyre inkább előretör a szlovák elem.

Oros László a könyvek mellett régi kéziratokat, okleveleket, egyéb hivatalos okmányokat is gyűjt. Ezeket más gyűjtőktől, antikváriumokból, és nem egyszer árveréseken szerzi be. Ottjártamkor, megnézhettem ezeket a féltett kincseket is. a teljesség igénye nélkül ismertetem, milyen oklevelek vannak László barátom tulajdonában.  A legértékesebbek:    I. Lipót, magyar király (1640–1705) adománylevele, amelyben egy bizonyos Nagy Jánost erősít meg a birtokában. Az okirat keltezése: Bécs, 1658.  A nagyméretű pergament Szelepcsényi Görgy (1595–1685) érsek és kancellár is aláírta, a másik irat V. Ferdinánd (1793–1875) magyar király adománylevele Delinger János (1781–1850) nagyváradi kanonok számára 1835-ből. Ott van még egy, az 1884. évi országgyűlésre szóló meghívó, amit Pallavicini Alfonz őrgrófnak címeztek. Ezt I. Ferenc József (1830–1916) király és Tisza Kálmán (1830–1902) miniszterelnök látta el kézjegyével, illetve az ország címerét ábrázoló szárazpecséttel. Ezen felül, a gyűjtemény részét képezi, még számtalan kinevezési okmány az egykori vallás- és közoktatási minisztériumból, például báró Eötvös József (1813–1871), Treffort Ágoston (1817–1888), báró Wlassics Gyula (1852–1937), Teleki Pál (1879–1941) vagy Hóman Bálint (1885–1951) miniszterek aláírásával. De itt van Arany János (1817–1882), az egyik  legjelentősebb magyar költő levele is, amelyet ugyan a Magyar Tudományos Akadémia egyik fogalmazója vetett papírra, de Arany János, mint az akadémia főtitkára írta alá 1873-ban.

 

László, nyugdíjas létére még igen aktív, a könyvtárában egy személyben beszerző, kurátor, tárlatvezető, kutató. Sokszor van távol otthonától, amikor gyűjtő utakon vesz részt. Rendszeresen feltűnik például Budapesten, az évente megrendezett Ünnepi Könyvhéten, vagy a Könyvfesztiválon. Mint említettem, ma még aktív, de már gondol a jövőre is, a könyvtár további sorsáról a következőket az alábbiakat nyilatkozta: A könyvtár jövőjével kapcsolatban röviden annyit, hogy érdeklődéssel figyelik munkámat úgy a magyarországi, mint a felvidéki intézmények, és ha majd úgy adódik a helyzet, akkor szívesen át is vennék ezt a jelentős anyagot. Én azonban azt szeretném, ha a gyűjtemény továbbra is nálunk, Felsőszeliben maradna. Úgy tudom, hogy ma már ennek is megvannak a feltételei.

Reméljük, hogy beteljesedik Oros László akarata, de addig is jó egészséget, erőt, hosszú életet kívánok a további gyűjtőmunkához.

 

 

Lengyel János

 

 

Rovatok: 
Kultúra
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1