Navigáció

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Impresszum

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók.

Gyöngyösi Zsuzsa
elnök, főszerkesztő
Konzili Edit
főszerkesztő-helyettes
Polonkai Attila
weboldal technikai karbantartó

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

Jelenlegi hely

Migránstéma.

Ömlenek a hírek. Naponta tíz, száz, ezer, s mind a mocskos médiából. Persze, vannak köztük valósághoz közeliek, de távoliak is szép számmal.

 Hírgyáraink elöl járnak a manipulálást, ferdítést, elhallgatást illetően.


A híroldalak a felelősség nélküli szólásszabadságban lubickoló véleményformálókat részesítik előnyben, semmint a hiteles, tényszerű újságírást.

 

Más:

A kvótarendszer az első pillanatban megbukott.  Csakis a regisztráltak létszáma ismert, de ez sem végleges, hiszen naponta ezrek érkeznek a zöldhatárra, kiknek sorsa, országunkbeli mozgása ismeretlen marad. Ugyanez a helyzet Olaszországban, és más államokban is.


A német belügyi helyzet „fokozódik”, a berlini százezres tüntetés nem éppen nyugodt hangulatot jelez.

Tisztázzunk egy s mást.

 A hónapokkal ezelőtt megindult áradat kezdetén vagyunk.

 Állítólagosan hamis ígéretekkel Európába csalt emberekkel állunk szemben, kik más kultúrájuak, eltérő értékrendűek.

 Beilleszkedésük alig, vagy egyáltalán nem sikerülhet, hiszen nyelvismeret, szakképesítés híján vannak legtöbben.

 Akik mégis megfelelnek - mondjuk, Németországnak - , azokat kiválogatják, a többit „visszaadják” – például Magyarországnak.

 Legalább ne áltassuk magunkat. Az idegen emberáradat nem találhatja helyét az európai országokban.

Gyökértelenek lesznek, s azok maradnak. Emiatt is – kihasználva az eu-n belüli nyitott határokat, no meg a regisztráltság-elkerülést, folyamatos vándorlásba kezdenek. Hol itt, hol ott üthetik fel a fejüket, ma még többnyire elképzelhetetlen gondokat okozva közigazgatásnak, oktatási rendszernek, közbiztonságnak.

Vegyük a példát a lakosságunk tíz százalékát kitevő cigányságunkra vonatkozóan.

 Integrációjuk nem sikertörténet annak ellenére, hogy folyamatosan nagy összegeket emészt fel ez iránti „küszködésünk”.

 Ismerik a nyalvünket, velük élünk évtizedek, évszázadok óta, Európában. És mégis.

 Ugyan, mit várhatunk akkor az új jövevényeinktől?

 

Megint más:

Hajmeresztőnek számít a Magyarországnak szánt cseh és lengyel felajánlás, katonák és műszaki eszközök formájában is. A ’68-as csehszlovákiai bevonulás, a testvéri segítség elegendő áthallással van ezidőtájt.

Az ez elleni horvát tiltakozás, a kisszerű fenyegetések, a vonatszerelvényük tisztítási díjának követelése mind-mind viccként is felfoghatók lehetnének. Talán, egy fokkal jobb, hogy nem Martonyi a külügyi tárcavezető.

 

Összegezve:

Az EU vezetésének kapkodását, egymástól eltérő, ellentmondó nyilatkozatait olvasva állítható, Európa még nem veszett el teljesen.

A tagállamok, s itt elsősorban a vasfüggöny évtizedeit, a szovjet elnyomást megélő keleti országok immunreakcióit tapasztalva bizonyosak lehetünk a még élő nemzetállamiságban, annak ellenére, hogy pl. a magyar belső „ellenzék” hathatós lejárató tevékenységet végez az EU felsőbb szerveiben is.

A menekült politikát illetően - sorsunk, helyzetünk hasonlósága okán - számunkra a „Visegrádi 4-ek” lehet a megoldás.

 És mi lesz az EU korábbi tagországaival?

Ma már nem szakadnak tovább...

 

Arthur

Rovatok: 
Egyéb
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1