Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@fusz.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Konzili Edit

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila
polonkaiattila@fusz.hu

ELNÖKSÉG:
fuszelnokseg@gmail.com

Navigáció

Rovatvezetők

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

 

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Jelenlegi hely

Mit kell tennünk a magyar nemzet megmaradásáért?

Trianon óta pusztul a magyar nemzet. Ezzel kezdetét vette a magyar nemzet XX. századi sorsdrámája. A világuralmat megszerzett pénzkartell Magyarországot saját magának szánta, és a saját felségterületének tekinti. A sorsdráma első felvonásában a tragédia okozója, és egyben e sorsdráma meghatározó főszereplője feldarabolta a történelmi Magyarországot.

második felvonás 1945, a maradék Magyarország szovjet megszállása. Ennek keretében az a pusztító világerő, amely létrehozta a Szovjetuniót, és kirobbantotta mindkét világháborút, e világháború győzteseként megsemmisítette a magyar történelmi osztályt. A magyar nemzeti vagyont, pedig rendőrállami módszerekkel az a kommunista kormányzat vonta magához, amely kommunista kormányzat mögött láthatatlanul, mint főhatalom, ugyanaz a nemzetközi pénzkartell húzódott meg, amely ma is a világhatalom elsőszámú birtokosa.

A magyar sorsdráma harmadik felvonásának, 1956-nak, 54 évvel ezelőtt ezen a területen játszódtak a kulcsfontosságú eseményei. Ezeknek az eseményeknek elsőéves joghallgatóként magam is személyes résztvevője voltam. Ezért, mint szemtanú kijelenthetem, hogy 1956. nemzeti forradalmának résztvevői nem kértek az internacionalista kommunizmusból, és tanúságtételt tehettek arról is, hogy a magyar nép a jelenlegihez hasonló globalista pénzuralmi diktatúrából sem kért. Egész biztos, hogy nem ezt a rendszert akarta. Az a nemzetek feletti hatalom, amely kézben tartotta a világuralom megszerzésének kommunista-internacionalista és kozmopolita-globalista struktúráit, meghatározó módon felelős azért, hogy a Szovjetunió 1956-ban megakadályozhatta a magyar népet abban, hogy saját útját járhassa. A magyar nép sorsdrámájának ez a tragikus kimenetelű harmadik felvonása nyomán a világuralmi elit szovjet kiszolgálóival megsemmisíti a magyar nép nemzethű fiait és lányait, elüldözi, börtönbe zárja, kivégzi őket.

A magyar nép legjobbjai üldözötté, másodrangú polgárokká váltak saját hazájukban. Moszkva magyar janicsárjai könyörtelenül nekiestek a magyar népnek: boldogítalak a kommunizmussal te nyomorult, akkor is, ha belepusztulsz!

harmadik felvonás azonban következményeiben vált tragikussá. A kommunista diktatúra állami politika rangjára emelte az abortusszal való kivéreztetést. Orvosi segítséggel mintegy 8 millió gyermeket mészároltak le állami jóváhagyással. A kivéreztetés igazi célja az volt, hogy a magyar nemzet soha többé talpra ne állhasson, soha ne legyen képes nemzeti léte folytatására. Ehhez szükség volt a nemzeti tudat gyengítésére, a nemzeti múlt elfelejtésére, általános amnéziára. Ez szégyenteljesen odáig ment, hogy már a hézagos, meghamisított magyar történelemből sem kellett például a diákoknak érettségizniük. Az internacionalista kommunizmus janicsárjai jól tudták, hogy a nemzeti gyökerek kiirtásával életképtelenné válik és elpusztul a magyar nemzet életfája.

Ilyen feldarabolt, történelmi osztályától megfosztott, kivéreztetett, történelmi amnéziába hibernált állapotban érkezett el a magyar sorsdráma negyedik felvonása1989. E felvonásnak azt az alcímet is adhatnánk, hogy „A nagy átverés”. A világuralmat gyakorló pénzügyi világ-elit részleteiben is kidolgozott program alapján, amelynek a szakirodalomban használatos elnevezése a „Washingtoni konszenzus”, kisajátítja magának a magyar nemzet vagyonát, ily módon a működő nemzeti vagyon több mint kétharmada a transznacionális pénzkartell, vagyis a nemzetek feletti pénzuralmi világ-elit tulajdonába került. Ez a pénzkartell a nemzetközi pénzrendszer egészének, és e pénzrendszer közvetlen tulajdonában lévő multinacionális cégeknek a kollektív tulajdonosa. A magyar nép által előállított, és az ő tulajdonát képező működő nemzeti vagyont beolvasztják a nemzetközi pénzügyi közösség globális részvényvagyonába. Ez a pénzuralmi világ-elit kollektív vagyonát képezi. Ma már a működő nemzeti vagyonnak csak a 8%-a maradt köztulajdonban, amelyet a közhatalmat megtestesítő állam működtet.

A magyar sorsdráma ötödik felvonása 2004, Magyarország bekényszerítése a pénzkartell érdekeit érvényesítő hatalmi struktúrába, az Európai Unióba, amely egy túl bürokratizált, államok feletti birodalmi struktúra. Ez a brüsszeli központú államok feletti birodalom természetellenes, szükségtelen és rendkívül drága. Elsősorban a nemzetközi pénzvilág és hatalmi struktúrája, a transznacionális pénzkartell érdekeit szolgálja. A  magyar nemzet szempontjából ebben az ötödik felvonásban kerül sor a szuverén magyar államiság maradékának csaknem a teljes elvételére, felszámolására. A pénzuralmi világrendben a monetáris felségjogok képezik az államok legfontosabb hatalmi jogosítványait. A pénzkartell az Európai Unió segítségével elvette a monetáris szuverenitás még megmaradt részét, és fokozatosan kisajátította magának a fiskális felségjogokat is. A monetáris jogok közé tartozik a pénzkibocsátás, a kamat- és árfolyam-szabályozás, a közhitelezés rendszere. A fiskális jogok közé tartozik az adózás és a költségvetés. A pénzkartell birodalmi terjeszkedése nyomán fokozatosan ráteszi a kezét a nem-működő nemzeti vagyonra, és természetesen a nagy jövedelmet biztosító állami funkciókra is.

Működő nemzeti vagyon a termelőgazdaság egésze, nem-működő nemzeti vagyon az állami közfeladatok és közszolgáltatások ellátásához szükséges vagyon összessége, míg vagyonértékű állami funkciók közül a legfontosabb a már említett monetáris és fiskális felségjogok gyakorlása.

Azt hihetnénk, hogy ezzel a magyar sorsdráma véget ért. Még folyamatban van a végjáték, a demográfiai hanyatlás fenntartása, a termőföldek elvétele, az ország betelepítésének előkészítése és végrehajtása.

A magyar nemzet harcban áll. Élet-halál harcot vív a fennmaradásáért. Ez a harc az országon, a társadalmon belül folyik. A háború kiterjed a pénzügyi és a gazdasági életre, a demográfiai helyzetre és a kultúrára. A magyar népet felülről támadja a nemzetközi pénzkartell és belföldi csapata, amelynek irányítója az a kozmopolita-komprádor-kollaboráns pénzügyi technokrata réteg, amelyet a pénzügyi világ-elit kiválasztott, felnevelt és kiképzett, majd pedig alárendelt partnerként kooptált. A felülről támadó nemzetellenes csoportok rá tudták tenni kezüket a magyar nemzet közös tulajdonára, a magyar nemzeti vagyonra. A vagyon hatalom. A vagyon nélkül maradt magyar nemzet érdekérvényesítő képessége e vagyon hiányában rendkívül meggyengült.

A rendszerváltásnak nevezett vagyonelvételi háborúban a magyar nép többsége alul maradt, hátrányos helyzetűvé, kiszolgáltatottá vált, olyanok közösségévé, akinek már nincs más jövedelme, mint az, amit munkaerejük értékén aluli eladásából meg tudnak szerezni maguknak. A magyar munkaerő ára még mindig az Európai Uniós átlag fele, egyharmada vagy még ennél is kevesebb. A nemzeti vagyon elvétele azzal is járt, hogy Magyarországon az elmúlt két évtizedben megszűnt egymillió hétszázezer munkahely, és csak hatszázezer új munkahely jött létre. Egymillió egyszázezer munkahely hiányzik.

A magyar nemzetet alulról szorongatja az a mély szegénységbe taszított társadalmi réteg, amelynek egy jelentős részét, de csak egy részét, cigány származású honfitársaink alkotják. A pénzkartell belföldi kollaboráns érdekcsoportjai olyan viszonyokat hoztak létre, amelyek következtében a legszegényebb magyarokkal együtt a cigányságnak szinte az egésze elveszítette munkáját. Abba a megalázó helyzetbe került a magyar cigányság, hogy megélhetésének alapja a tömeges biológiai reprodukció lett. Társadalmilag, vagyis versenyképes munkaerőként nem képes reprodukálódni.

A vagyontalan magyar nemzet életképes rétegei kemény küzdelmet folytatnak azért, hogy utódaik olyan képzettséghez juthassanak, amely versenyképessé teszi őket a pénzuralmi világrend hatalmi gazdaságában is. Ezen élethossziglani tanulásra kényszerített nemzedékek pontosan e versenyhelyzet miatt egyre később alapítanak családot és vállalnak gyermekeket. A mély szegénységbe taszított cigány fiatalok viszont mihelyt fertilis korba érnek, megkezdik a biológiai reprodukciót. A magyar nemzet érdeke a magyar cigányság társadalmi felemelése és szerves integrálása. Ez megerősítheti a fogyó magyar népességet, de csak akkor, ha sikerül kulturálisan felemelni a cigányságot.Egymásra vagyunk utalva, és a magyar nemzet csak a cigánysággal együtt tud sikeres önvédelmi harcot folytatni megmaradásáért. Királyaink, Zsigmond és Nagy Lajos külön-külön királyi menlevelet és letelepedési jogot biztosítottak az akkoriban Magyarországra érkező cigányság számára. Az évszázadok során ezek a cigányok magyarrá lettek, és elfoglalták helyüket a magyar társadalomban. Különösen a zenében kiemelkedő szerephez jutottak. A muzsikus cigányok ma is nemcsak a roma lakosság elit rétegét alkotják, de a magyar zenei kultúra meghatározó szereplőiként a magyar nemzethez tartoznak.

A legfontosabb feladat, hogy a magyar cigányság munkalehetőséghez jusson. Ezt csak az állam és a társadalom összefogásával lehet megoldani. Az állami segélyezést és a társadalmi támogatást ki kell egészíteni azzal a követelménnyel, hogy a cigány szülők járassák iskolába gyermekeiket. Ez a legkevesebb, amit maguk a cigányok is megtehetnek saját felemelkedésük érdekében.

A cigányság egy része tehát bizonyította, hogy a magyarság utánpótlása és erősítője lehet, ha tanul, ha kulturálisa beilleszkedik, ha elsajátítja és betartja az erkölcsi és jogi normákat, ha maga is képessé válik versenyképes munkaerőként reprodukálódni. Ezzel el lehetne érni, hogy a cigányság sorsközösséget vállaljon, és a magyar nemzet részévé váljon.

Mi történt 2006-ban a Kossuth téren?

Itt és a környező utcákban és tereken, ahol most zajlik ez a gyűlés, a magyar nemzettel szembenálló erők a kormányhatalom birtokában valójában olyan helyzetet akartak előidézni, amelynek nyomán nyílt diktatúrát vezethettek volna be. Mi volt a helyzet 2006. őszén? A nemzetközi pénzkartell a saját eszközének tekintett Európai Unió közreműködésével nyomást gyakorolt a magyar társadalomra az ún. nagy elosztó rendszerek üzleti alapra való helyezése érdekében.

Az előző rendszerben a nemzeti vagyon az állam kezében volt, és gyakorlatilag mindenki alacsony bérből és fizetésből élt. Az állam a közvagyon hozadékából fedezte – fizetésen kívüli juttatásként – az olyan közszolgáltatásokat, mint az egészségügy, az iskolaügy, a társadalombiztosítás, a helyi közigazgatás. 1989-ben, a birodalomváltás idején az állam által kezelt nemzeti vagyon privatizálásra, eladásra és felszámolásra került. A közvagyon nem a magyar lakossághoz, hanem a nemzetközi pénzkartell által tulajdonolt multinacionális cégekhez és pénzügyi struktúrákhoz került. A magyar lakosság számára csak a munkabér maradt, de ez is csak akkor, ha nem lett munkanélküli.

A pénzkartell a Washingtoni konszenzus kikényszerítésével folytatni tudta az ország eladósítását, és az adósságszolgálat, valamint a kamatok behajtását. A növekvő adósságszolgálat terheit néhány évig fedezte a privatizációból befolyó jövedelem. Az eladósítást azonban már nem lehetett tovább növelni, mert a magyar állam számára már csak az adóbevétel maradt, valamint újabb kölcsönök felvétele az adósságszolgálat teljesítésére. A nemzetközi pénzvilág ugyanolyan szintű jövedelemhez akart továbbra is jutni Magyarországról, mint korábban. Ezért mentesítenie kellett az államot közszolgálati feladatai finanszírozásának a terhei alól. Ezt úgy akarták elérni, hogy kényszeritették az államot: helyezze piaci alapokra az egészségügyet, az iskolaügyet, a társadalombiztosítást, sőt az önkormányzatok finanszírozását is azért, hogy több pénze maradjon, adósságszolgálati kötelezettségei, elsősorban a növekvő kamatok fizetésére.

A szocialista-liberális kormányzat szolgalelkűen kísérletet tett a költségeknek a lakosságra való átterhelésére, és az egészségügy, valamint az iskolaügy, továbbá a nyugdíjak privatizálására. Egy olyan lakosságra, amelynek nincs vagyona, nincs tőkejövedelme, mert ez a nemzetközi pénzkartellhez áramlik (a pénzkartell és a tulajdonában lévő bankszektor és a multik az elmúlt tíz évben évente ötmilliárd eurót, vagyis ezernégyszáz milliárd forintot vittek ki az országból), az képtelen piaci árakon megfizetni ezeket az alapvető közszolgáltatásokat.

A Kossuth téri tüntetők, akik a magyar társadalom többségének az érdekeit kísérelték meg képviselni, erre a kormányzati döntésre mondtak messze hangzó és kemény nemet. A magyar társadalomnak ezek a képviselői felismerték, hogy már nincs hová hátrálni, a falhoz vannak szorítva. Ha a nemzetközi pénzkartellnek ez a szocialista-liberális cseléd kormánya végrehatja a pénzkartellnek ezt a követelését, akkor a magyar nemzet többsége már nemcsak társadalmilag, azaz versenyképes, tanult munkaerőként nem tud reprodukálódni, hanem biológiai túlélése is veszélybe kerül. Hogyan lehet alacsony munkabér jövedelemmel rendelkezőket vagy segélyből élőket arra kötelezni, hogy piaci alapon fizessék meg az életben maradáshoz nélkülözhetetlen, és eddig az állam által finanszírozott közszolgáltatásokat?

Ez volt az ellenállás igazi oka, az öszödi beszéd csak az utolsó csepp volt a pohárban, az amikor meghúzzák a ravaszt a töltött fegyveren.

Magyarország harcban áll

Igen, Magyarország harcban áll. Nem hallgathatjuk el azt a tényt, hogy a nemzeti túlélés – a magyar nemzet megmaradásának – egyik fő ellenfele az ellenérdekű birodalom, amelyet Európai Uniónak neveznek. Ez a Szovjetunióhoz egyre inkább hasonlító nyugati nemzetek feletti birodalom az, amelynek Magyarország fél évig el fogja látni az ún. elnöki teendőit.

A nemzetközi pénzkartell azért hozta létre a keleti-központú Szovjetunió helyébe a nyugati-központú nemzetek feletti birodalmát, egyfajta „Szovjetunió kettőt”, mert így a legkönnyebb megszabadulnia a nemzetállamoktól, amelyek veszélyeztetik a pénzuralmi világrend bebetonozását, hosszú-távú fennmaradásának a biztosítását. A pénzuralmi világrend országon belül az önálló politikai akaratképzésre képes, és a társadalom vezetésére alkalmasközéposztály felszámolására törekszik. Nemzetközi szinten, pedig a nemzetállamoktól akar megszabadulni, mert a nemzetállamok a maguk szuverenitásigényüknél fogva kiléphetnek a pénzuralmi világrendből, és visszavehetik a monetáris és fiskális hatalmi jogosítványaikat. A nemzetközi pénzkartell hatalmának forrása az, hogy ezeket a jogosítványokat elvette a közhatalomtól, a nemzetállamoktól, és átadta a kizárólag neki alárendelt központi bankok, majd pedig a bankrendszer egészének a hatáskörébe. Ha elveszíti a pénz kibocsátásának és a kamatszedésnek a monopóliumát, ezzel felszámolja hatalmának a bázisát. Ezért létérdeke, hogy ne legyenek olyan nemzetállamok, amelyek visszakövetelhetik a siker reményében a pénzügyi szuverenitásukat.

A nemzetállamok felszámolása pedig a Szovjetunióhoz és az Európai Unióhoz hasonló birodalmi struktúrák létrehozásával a legegyszerűbb. Ebben az esetben nem szükséges költséges hadseregek fenntartása, háborúk indítása. Nem kell óriási pusztítást végrehajtani azokban a termelőstruktúrákban, amelyeknek a hasznát pénzügyi technikákkal maga a nemzetközi pénzkartell sajátítja ki magának. Az Európai Uniónak, mint a pénzkartell által irányított nemzetek feletti birodalomnak, úgy sikerült gyarmatosítania például az egykori Szovjetunió hegemóniája alá tartozó országokat, hogy nem kellett háborúznia. Elég volt felhasználnia a véleményhatalom intézményeit, a tömegtájékoztatási eszközöket, és az ő segítségükkel átmosni ezen országok lakosságának a tudatát, hogy elhiggyék: az Európai Unió az ő érdekeiket szolgálja, és az ő életüket fogja megkönnyíteni.

Ma a magyar nemzet legfőbb célja a megmaradás. Elsőként fizikailag kell létezni, ehhez utódokra van szükség, akik benépesítik ezt a hazát, a maradék Magyarországot. Másodikként kulturálisan, nemzeti közösségként, összetartó szellemi családként is létezni kell. Újra fel kell éleszteni a magyar nemzeti tudatot, azt a gondolkodásmódot, amely egyedülálló ősi nyelvünkben gyökeredzik.

A feldarabolt magyar nemzet nagy történelemmel, európai szintű hatalmas irodalommal, zenei, népművészeti örökséggel rendelkezik. A magyar nemzet megmaradásához meg kell őrizni ezt a kulturális örökséget, és tovább kell fejleszteni. Ahhoz, hogy a magyar beszéd a magyar gondolkodást tükrözze, fel kell venni a küzdelmet az ellen az elrontott, zagyva nyelv ellen, amely elkezdte kiszorítani a magyar nyelvben gyökerező világos gondolkodást. A Hungarian Pidgin English és a Pidgin Hungarian, a romlott, pongyola magyar beszéd, együttesen pusztítja anyanyelvünket.

A magyar nemzet Magyarország legnépesebb kisebbsége

Hogyan lett kisebbség a nemzeti-tudattal rendelkező magyarság saját hazájában? Ennek számos oka van, de a leglényegesebb ok az, hogy a magyar nemzet a nemzeti vagyon elvesztésével elveszítette érdekérvényesítő képességét. Ő lett a rendszerváltásnak nevezett birodalomváltás vesztese. A munkája nyomán létrejött nemzeti vagyon megfosztásával hátrányos helyzetűvé vált, alulmaradt. Jelentős közösségei halmozottan hátrányos helyzetűvé váltak, amelyeket felülről és alulról támadnak és morzsolnak fel alattomosan az ellenérdekű érdekcsoportok és pénzuralmi erők.

Az igazi többség, amely döntési helyzetben van az, amelyiknek nagyobb az érdekérvényesítő képessége. Ahhoz, hogy ezen a helyzeten változtassunk, lényegesen jobban megszervezett magyarságra, nemzeti tudattal bíró magyar szervezetekre van szükség. A szocialista-liberális kozmopolita-komprádor-globalisták selejtes jogszabályokkal vették védelembe saját privilegizált helyzetüket. Nyíltan és arrogánsan nemzetellenesek. Mégis szemforgatva követelik, hogy a magyar nemzet részének tekintsék őket.

Fel kell számolni a kormányzati, állami és közigazgatási rendszerben a szocialista-liberális komprádor kormányzat kettősmércéjét, amelyet tudatosan a magyar nemzeti érdekek ellen alkalmazott. Álszent és képmutató módon úgymond rettegett a magyar népviseletbe öltözött, és a nemzeti öntudatot erősítő békés szervezet, a Magyar Gárda minden megmozdulásától, féltve tőle az államot megillető erőszak-monopóliumot. Ugyanakkor ezt az állami fegyveres-monopóliumot nem féltette attól a több mint százezer főnyi kiképzett és felfegyverzett magánzsoldostól, akik külföldi tulajdonú cégek alkalmazásában valójában egy államilag kellően nem ellenőrizhető magán zsoldoshadsereget alkotnak Magyarországon. Ennek a több mint százezer fős magánhadseregnek a léte már alkotmányellenes, és sérti a magyar állam fegyveres erőszakhoz való monopóliumát.

Ezt úgy kell sürgősen megváltoztatni, hogy a magánvagyont bérmunkában kizárólag állami fegyveres testületek védelmezhessék. Ma még fordítva van. Magánfegyvereseket alkalmaz bérmunkában az állam közfeladatok ellátására. Csakis állami szolgálatban álló fegyvereseket szabadna igénybe venni a magánvagyon tulajdonosainak biztonsági jellegű bérmunka ellenében, amelynek a költségeit megtérítik a közhatalomnak.

Magyarnak lenni azonban érzelmi elkötelezettség is. Akinek nem fáj Trianon, akinek nem fáj a magyar nemzet fizikai testének a felgyorsult pusztulása, fogyása, akinek nem fáj a magyar közgondolkodás és közerkölcs elfajulása, a magyar kultúra hanyatlása, és a magyar nyelv Pidgin Hungarian-né silányítása, azt nem lehet magyarnak tekinteni akkor sem, ha magyar állampolgár, és egyelőre még magyar az anyanyelve. Aki nem törekszik ennek a beteg állapotnak legalább az utólagos gyógyítására, a semmivel sem igazolható történelmi igazságtalanságosságok méltányos és a nemzetközi jognak megfelelő utólagos orvoslására, azt nem lehet a magyar nemzet tagjának tekinteni.

Miért selejt a jelenlegi alkotmány?

Nemcsak azért, mert önjelölt személyek és csoportok alkuja nyomán fogalmazódott meg, hanem elsősorban azért, mert semmilyen védelemben nem részesítette a magyar nemzet önrendelkezésének, szabadságának az alapját képező közvagyont és a vagyonértékű közszolgáltatásokat. Ezért ez az alkotmány nem teljesítette azt az alkotmányos funkciót, hogy olyan kötelező és szankcionált magatartási szabályokat írjon elő az állam számára, amelyek védelmezik a magyar nemzet alapvető szükségleteit, érdekeit és értékeit. Az alkotmány abban különbözik a többi törvénytől és jogszabálytól, hogy az alkotmány magát az államot kötelezi meghatározott kötelezettségek teljesítésére és szabályok betartására. Az összes többi jogszabályban az állam az állampolgárokat és szervezeteiket kötelezi. Ez azt jelenti, hogy csak azt lehet igazi alkotmánynak tekinteni, amelyben nem az állam ír elő kötelező magatartási szabályokat, mert ebben az esetben azért vannak emberi jogaink, politikai és gazdasági szabadságjogaink, mert az állam megajándékoz vele minket. Amit az állam ad, azt az állam vissza is veheti. Jó példa erre az, ami négy évvel ezelőtt itt, a Kossuth téren és környékén történt.

A szocialista-liberális kormányzat korlátozta az emberi jogokat és politikai szabadságjogokat, és rendőrállami módszereket vetett be azokkal a magyar állampolgárokkal szemben, akik csak a gyülekezési és szólásszabadságra vonatkozó, alkotmányban is biztosított jogaikat akarták gyakorolni. Nem lehet tehát egyedül az állam a magát az államot is kötelező és szükség esetén szankcionáló alkotmány megfogalmazója és betartatója. Ki az viszont, aki az állam felett áll, és aki az államot is kényszerítheti alkotmányos kötelezettségei teljesítésére?

A vallásos meggyőződésű emberek számára ez nem lehet más, mint Isten, az isteni gondviselés. Azok számára, akik nem vallásosak, egyértelmű, hogy a természeti törvények és a természeti törvényekből fakadó jogokaz állam felett állnak. Igen nagy különbség van aközött, hogy valakinek az állam kegyéből vannak-e emberi jogai és politikai szabadságjogai, vagy pedig azért, mert tudattal és öntudattal rendelkező lényként ezek az emberi jogok és szabadságjogok azért illetik meg, mert embernek született. Éppen ezért a valódi alkotmány hosszú idő alatt kristályosodik ki, és így alakulnak ki azok a közjogi szabályok, amelyek a kormányzatok felett állnak, s amelyeket csak nemzedékek sora változtathat meg fokozatosan. A minimális követelmény, hogy a társadalom minél szélesebb rétegei vegyenek részt az alkotmányos szabályok megfogalmazásában és elfogadásában.

Ha húsz évvel ezelőtt ehhez tartották volna magukat az alkotmányt összeeszkábáló önjelölt elitek, akkor egész biztos, hogy védelemben részesült volna a magyar nemzet önrendelkezésének alapja: a nemzeti vagyon megőrzése. A selejtes alkotmány egyetlen előírása sem foglalkozott azzal, hogy az államnak kötelessége legyen megkérdeznie a valódi tulajdonost, a természetes személyekből álló magyar nemzetet arról, hogy hozzá járul-e tulajdonának az áron alul való elkótyavetyéléséhez, és túlnyomó többségének az elidegenítéséhez, elsősorban a külföldi tulajdonú pénzügyi és vállalati struktúrák számára. A legfontosabb nemzeti kérdésben tehát az alkotmány nem teljesítette feladatát.

De az állam még azokat az alkotmányos rendelkezéseket sem tartotta be, amelyeket ez a selejtes alkotmány helyesen írt elő állami kötelezettségként. Így például a 19-ik paragrafusban rendelkezik arról, hogy az Országgyűlés évente készítse el az államháztartási mérleget, amely tartalmazza a költségvetésen túl az önkormányzatok, a társadalombiztosítás, az elkülönített alapok pénzügyi és vagyoni mérlegét. Ugyanennek a paragrafusnak egy másik bekezdése írja elő, hogy el kell készíteni Magyarország hosszú-távú tervét. Ez a mai napig nem készült el. A jelenlegi selejtes alkotmányt tehát maga az Országgyűlés sértette meg a legtöbbször. Miért tehette ezt? Azért, mert az önjelölt elitek gyorstalpaló alkotmányozói az államot kötelező előirásokhoz nem kapcsoltak szankciókat. Az alkotmánybíróság hiába figyelmeztette az Országgyűlést és a kormányt, hogy pótolja mulasztásait, kikényszeríteni ezt azonban már nem volt módja. Ha például lett volna egy olyan szankció, hogy amennyiben az Országgyűlés nem teljesíti az alkotmányban foglalt kötelezettségeit, akkor a köztársasági elnök három hónapon belül köteles a parlamentet feloszlatni és új választást kiírni, akkor valószínű, hogy ezeket a mulasztásokat az államhatalom legfelső szervei nem követik el. Ha mégis, akkor szembe kerülnek a társadalom egészével, és forradalmi helyzet alakul ki. Ilyenkor a jogállam működését a társadalom egésze kénytelen kikényszeríteni.

Elit alkotmányozás helyett népi alkotmányozásra van szükség

Ebből következik, hogy véget kell vetni az elit alkotmányozásnak, és át kell térni a magyar nemzet egészének a véleményére és akaratára támaszkodó népi alkotmányozásra. Ehhez hosszabb időre, és a társadalom minden rétegét aktivizáló közéleti vitákra van szükség. Nem szabad eltekinteni attól a magyar történelmi örökségtől, amit a történelmi alkotmány megléte jelent. A magyar történelmi alkotmányhoz hasonló Európában csak Angliában, az Egyesült Királyságban van. Ezt a történelmi alkotmányt a magyar nemzet történelme során kialakult értékrendnek tekinthetjük.

A magyar államiság szimbóluma, a Szent Korona, nemcsak egy karizmatikus dísztárgy, hanem nemzetmegtartó-eszme is, amelynek az alapelvei időtállónak bizonyultak. Az első alapelv, a legfontosabb az, hogy Magyarország örökké szabad. A második alapelv, hogy a Szent Korona közjogi szabályaiban foglalt kötelezettségek és jogok vonatkozásában minden magyar ember - illetve a Szent Korona minden tagja - egy és ugyanazon szabadságot élvezi. Ki lehet a Szent Korona tagja? Ők az államalapító magyar nemzet részei, bárhol is élnek a világon, valamint az államalkotó nemzetek tagjai, ha a Szent Korona országának a területén élnek. Államalkotó nemzet, pedig az, amely elfogadta a Szent Korona értékrendjét és kultúrája helyet talált a Szent Korona országának a területén.

harmadik alapelv szerint, ami magyar földön, a magyar föld felett és alatt van, az a Szent Korona által jelképezett magyarság elidegeníthetetlen örök tulajdona, amelyet csak a Szent Korona tagjai birtokolhatnak. A birtokos jogai azonosak a tulajdonosnak a jogaival, kivéve azt, hogy nem semmisítheti meg a birtokot, továbbá nem változtathatja meg a birtok rendeltetését, harmadrészt csak a Szent Korona tagjára ruházhatja át, vagyis csak egy másik magyar vagy magyarsághoz tartozó szerezheti meg a birtokjogot. A negyedik alapelv szerint minden magyar érték a magyar érdekeket szolgálja. Az ötödik alapelv, pedig rögzíti: Mindazokkal szemben, akik megsértik a Szent Korona értékrendjét, a Szent Korona minden tagjának nemcsak joga, de kötelessége is ellenállni.

A nemzetközi pénzkartell a magyar nemzeti vagyon új tulajdonosa

A nemzetközi pénzkartell működteti a pénz világimpériumát. Hatalmát a magánpénz monopólium révén gyakorolja a világ pénzügyi rendszeréhez tartozó központi és kereskedelmi bankok, valamint a tulajdonukban lévő multinacionális cégek segítségével. A pénzhatalom részeit képezik az univerzális hatáskörű pénzügyi szervezetek, mint amilyen a Világbank, és a Nemzetközi Valutaalap. Ez utóbbi a nemzetközi pénzkartell egyik agressziv érdekérvényesítő szervezete.

Az egész világot behálózó pénzbirodalomnak geopolitikai értelemben nincs területe. Az államokban úgy foglal helyet, mint amikor egy pohár vízbe egy kanál sót teszünk. Ott van a vízben, átveszi a dominanciát, de nem látható. Ha ez a láthatatlan nemzetközi pénzvilág érvényesíteni akarja az akaratát, akkor ehhez látható kormányokat és államokat vesz igénybe. A területhez köthető országok hadseregét és gazdasági erejét használja.

A pénzkartell értékrendszere szerint olyan viszonyokat kell létrehozni az egyes országokban és világszinten is, hogy a pénzuralmi elit ne találjon ellenállásra a nemzeti közösségekben, de az általa létrehozott nemzetközi szervezetekben sem. Arra törekszik, hogy szétszedje a nemzeti struktúrákat, felmorzsolja a nemzetek szervezett ellenállását, hogy lehetőleg az őt kiszolgáló kollaboráns pénzügyi technokrata réteg irányítsa az egyes kormányokat. A nemzetközi pénzkartell ezért olyan politikai rendszert akar, ahol mindig biztosítva van azoknak a pártoknak, mozgalmaknak és személyeknek a döntési helyzetbe kerülése, akik és amelyek az ő előjogait nem veszélyeztetik, másrészt kívánságait teljesítik.

A nemzetállamok közössége számára felszámolandó, idejét múlt struktúra, amely állandó veszélyt jelent a pénzuralmi világrendre. A nemzetállam ugyanis igényt tarthat szuverenitásának a visszavételére, és így visszaszerezheti a nemzetközi pénzkartelltől monetáris és fiskális felségjogait. A pénzügyi világ-elit azért törekszik az egyes országokon belül a nemzeti középosztály felszámolására, mert egy országon belül a középosztály képes önálló politikai akarat kialakítására és érvényesítésére. Magyarországon az elmúlt húsz évben az a hatalmat gyakorló technokrata réteg, amely személyesen is a haszonélvezője volt a birodalomváltásnak, természetesen teljesítette a pénzkartellnek ezeket az igényeit.

A pénzkartell hatalma a pénz előállításának és forgalomba hozatalának a kisajátításán alapul. Sikerült megtiltania az államoknak nemzeti munkával fedezett nemzeti pénz kibocsátását. A pénzkibocsátást és a kamatszabályozást a saját érinthetetlen előjogának tekinti. Ő a levegőből is előállíthatja a pénzt, majd nagy kamatra adja használatra az államoknak, a vállalatoknak és az embereknek. Azt a pénzt, amit a pénzkartell a Nemzetközi Valutaalap útján drágán nyújt, a magyar állam ingyen, költségmentesen is előállíthatja magának. A pénz csak egy jel, amelyre az értéktermelő reálgazdaság működéséhez szükség van. Ha az állam bocsátja ki közszolgáltatásként ezt a jelet, akkor az értéktermelő reálgazdaság viszonylag olcsón és könnyen juthatna ehhez a közvetítő közeghez. Az államnak jogszabály alkotási monopóliuma is van, amelyhez ellenőrzési monopólium is társul. A transznacionális pénzkartell ezért tiltja meg az egyes államoknak a monetáris felségjogok gyakorlását.

A pénzkartell a kelet-európai országok vonatkozásában kötelezővé tette a Washingtoni konszenzusban foglalt előírások – liberalizálás, privatizálás, dereguláció - teljesítését. A pénzkartell úgy gondolta, hogy ő nyerte meg a hidegháborút, így neki jár a kommunista iga alól felszabadult országok teljes termelő és pénzügyi vagyona.

A magyar nemzet megmaradásához a nemzeti vagyont vissza kell szerezni. Tudatosítani kell a magyar nép egészével, hogy ha vagyontalanok, akkor nincs önérdek érvényesítő képességük. Jelenleg az adott feltételek között kell megtalálni azokat az eszközöket és módszereket, amelyekkel a nemzeti vagyonnak legalább egy részét visszaszerezhetjük.

Számos kelet-európai ország lényegesen jobb helyzetben került ki a birodalomváltás sorsfordító folyamatából. A lengyelek kezdettől követelték adósságuk eltörlését. Végül, három menetben, tíz év alatt az egészet elengedték nekik. Lengyel barátaink bíztatták a magyar pénzügyi technokratákat, hogy tegyék ugyanezt. Ők azonban nem törődtek a magyar nemzet alapvető érdekeivel. A hitelező magától soha nem fogja azt mondani, hogy adósa kérjen adósság-elengedést. Ehhez az adósnak kell a sarkára állnia. De mi az, hogy adós? Pont a nemzeti bank 1993-ból származó II. számú műhelytanulmányából tudjuk, hogy 1974 és ’89-között Magyarország összesen egymilliárd dollár forrásbevonásban részesült, amelyért ugyanennyi idő alatt kifizetett tizenegymilliárd dollár kamatot, és még maradt 22 milliárd dollár tartozása. Ha a nemzetáruló pénzügyi technokraták azonnal felfüggesztik a kifosztásnak ezt a folytatását, a pénzkartell akkor is tizenegyszer jutott volna hozzá a pénzéhez.

Érdemes még Csehországra utalni. Ma a selejt alkotmány egyik fogalmazója, Tölgyessy Péter is példálózik Csehország helyzetével. Utal arra, hogy ott mennyivel jobbak, igazságosabbak a viszonyok. Csak azt nem említi, hogy a cseh vezetőréteg lényegében megtartotta köztulajdonban az állami nagyipart, és annak jövedelme olyan állami bevételt jelent, amelyet a prágai kormány a közfeladatok finanszírozására fordíthat. Pontosan Tölgyessy az egyik felelőse annak, hogy a magyar nemzeti vagyont ennyire felelőtlenül, és minden következmény nélkül el lehetetett kótyavetyélni. Az alkotmányban kellett volna ezt megtiltani, de erről, mint már említettük, ez a selejt alkotmány hallgat.

A magyar nemzeti vagyon visszaszerzésének első feltétele a monetáris felségjogok, a pénzkibocsátás, az árfolyam-szabályozás, a kamatszabályozás, a hitelezés visszavétele a pénzkartelltől. Ma már a fiskális jogokra is rá tette a kezét az európai bankrendszer, ezért ma már védelmezni kell az adózást és a költségvetést is az Európai Unió illetéktelen beavatkozásától. Az az Európai Unió, amelyik minden évben legalább a háromszorosával károsítja meg Magyarországot ahhoz képest, amit kínkeservesen vissza lehet tőle pályázgatni, milyen alapon szól például abba bele abba, hogy a kétharmados parlamenti többséggel megválasztott demokratikus magyar kormány mekkora fizetéseket nyújt közpénzekből. Milyen alapon szól bele a pénzkartellnek ez a bürokratikus vízfeje abba, hogy lehet-e a spekulációra kitalált magán nyugdíjpénztárak állami segélyezését felfüggeszteni, illetve ezt a nyugdíjasok számára hátrányos rendszert átalakítani. Milyen alapon szól bele abba, hogy a magyar iparvállalatokat rendkívül alacsony áron megszerzett multinacionális cégek profitkivonását a magyar állam közérdekből mérsékelhesse.

Megnyilvánul az Európai Unió káros szerepe abban is, hogy Magyarországot jobban szorongatja a kötelező pénzügyi előírások betartásával, mint a többi országot. Az EU egyre inkább a pénzkartell a végrehajtó szervévé válik. Az Európai Unió diktátumainak a következtében is Magyarországot 2008. óta évi kétezer milliárd forint profit és kamat hagyja el. Ez azt jelenti, hogy Magyarországról évente hét milliárd euró jövedelmet tesz zsebre a pénzkartell a tulajdonában lévő európai bankrendszer és multinacionális cégek segítségével. Ezt azt jelenti, hogy a nemzeti össztermék 10%-a távozik az országból.

Melyek a magyar nemzet előtt álló legfontosabb feladatok?

Magyarországon ma kettőshatalom van. A szervezett közhatalom, az állam, vagyis a közérdeket egyedül érvényesítő közhatalom fölé telepedett a nemzetközi pénzhatalom, a szervezett magánhatalom legerőszakosabb és legálságosabb formája. Ez a hatalom nem tartozik felelősséggel a népnek, gátlástalan önzését korlátok nélkül érvényesítheti. Nem kell félnie a számonkéréstől, a felelősségre-vonástól.

Ennek a kettőshatalomnak megfelelően ténylegesen két erőközpont irányítja az országot. Az erősebb fél a pénzhatalom, amelynek rezidens képviselője az MNB és vezetése, élén a központi bank elnökével. A döntő hatalmi eszközök a pénzhatalom kezében vannak. Ezért a jelenlegi nemzeti kormány mozgástere rendkívül szűk, mert csak a lehetségesben gondolkodhat. Kénytelen a Lisszaboni Szerződés kényszerzubbonyába bújtatva cselekedni. Szigorúan meg van tiltva számára, hogy hozzányúlhasson ahhoz a pénzügyi rendszerhez, amelynek a segítségével a nemzetközi pénzkartell folyamatosan leszívja  Magyarország jövedelmét. A pénzkartell magyarországi képviselete, az MNB, két évtizede folyamatosan mintegy 5-6%-kal magasabban tartja a magyar kamatlábat, mint az európai átlag. Emiatt hatalmas összegek csak azért érkeznek az országba, hogy ezt a kamatkülönbözetet elvigyék. A kamatkülönbözetet kamatait az MNB-nél elhelyezett betétekért a magyar költségvetés fizeti. Ez szűkíti a közhatalomnak a közfeladatok ellátására rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket. Ha külföldi tulajdonú cégek profitja, amelyet a magyar társadalom termel meg, Magyarországon maradna, akkor az ország már nem lenne azzal vádolható, hogy állítólag többet fogyaszt, mint amennyi megtermel. A magas kamat az államadósság is lényegesen magasabb, mint ami e nélkül a kamatzsarolás nélkül lehetne. A kamat- és a profitszivattyú miatt kevés a nemzeti jövedelem.

Tévedés azt hinni, hogy a minimális hozzáadott értékkel történő exportra termelés kiutat jelent. A kiutat az jelentené, ha létrejöhetne fizetőképes kereslet Magyarországon olyan belső piaccal, amely lehetővé tenné, hogy a magyar munkaerő a magyar fogyasztónak termeljen. Ezért a belföldi piacot kellene minden eszközzel bővíteni, és a belföldi vásárlóerőt megerősíteni. A nemzetközi pénzkartellt kiszolgáló véleményhatalom azért kelti folyamatosan a pánikot, hogy kockázati felárral még tovább lehessen sarcolni a magyar gazdaságot, és felfelé srófolni a már amúgy is magas kamatokat.

A nemzetnek mélyen elkötelezett Bogár László már évek óta hangoztatja, hogy a nemzeti kormánynak új alkut kellene kötnie a pénzimpériummal. Az eltelt húsz év egyértelműen bebizonyította, hogy a birodalomváltás után létrejött új rendszer nem a szabadság, a demokrácia, a piacgazdaság, a jólét és a felemelkedés rendszere. Ezért gyökeres változásra, új alku megkötésére van szükség a Magyarországot kegyetlen függésben tartó birodalommal. Ha fennmarad a pénzkartell további jövedelem-elvonása, az olyan megterhelést jelent a magyar társadalom számára, amely romba dönti lelki, erkölcsi és szellemi talapzatát, fizikai testét, vagyis népesedését és egészségét, valamint a gazdaságát is.

A reálbérek jelenleg a 32 évvel ezelőtti szinten vannak, miközben a termelékenység a 2,5-szeresére növekedett, vagyis a sokkal több értéket előállító magyar munkaerő a 32 évvel ezelőtti munkabért kapja. A magyar lakosságnak viszont – eltekintve egy elenyésző szűk rétegtől – nincs tőkejövedelme, mert nincs vagyona. Az új alkut a pénzimpérium olyan intézményeivel kell megkötni, amelyek irányítják a multinacionális vállalatokat, és a nemzetközi pénzrendszert. Ehhez tartoznak az olyan érdekérvényesítők is, mint a hitelminősítő intézetek. A multinacionális cégek az elmúlt két évtizedben 50 milliárd dollár adót fizettek a magyar államnak. A magyar állam viszont 80 milliárd dollár támogatásban részesítette őket. A különbözet 30 milliárd dollár, amely a magyar állam ajándéka a magyar nép pénzéből a multinacionális cégeknek.

A nemzeti radikalizmus képviselői azonban gondolkodhatnának a sokkal nagyobb mozgásteret biztosító kívánatos stratégiában is. A nemzeti radikalizmus képviselői követelhetik a monetáris felségjogok visszavételét a szervezett magánhatalomtól a közhatalomhoz. Ezeket a jogokat az az állam, amelynek elsősorban a közérdek érvényesítésére a feladata, a pénzkartell követelésére átadta annak a nemzeti banknak, amely jogilag teljesen a magyar állam tulajdona, ugyanakkor amelynek az érdemi működésébe a tulajdonosa nem szólhat bele. A lehetséges koordinátái közé szorított nemzeti kormányzat ezt a nehéz kérdést csak akkor vállalja fel, ha szilárdan maga mögött tudhatja a magyar lakosság túlnyomó többségének a támogatását. Ezért a nemzeti radikalizmus képviselőinek első lépésként ezt a kérdést széles körben be kell vinni a köztudatba.

A másik fontos követelés az adósság elengedés mellett a köztulajdonba való visszavétel mindenütt, ahol az a jogállamiság keretei között lehetséges. A magyar nemzetnek, a magyar lakosság többségének semmilyen érdekérvényesítési képessége nem lesz a jövőben sem, ha nem bővül a nemzeti vagyon köre, és nem éri el a kelet-európai átlagot.

Szükség lenne egy teljesen új pénzrendszer bevezetésére is. Addig is azonban a világban már elterjedt módszerekkel, a sikeresen működő pénzhelyettesítőkkel kamatmentesen lehetne működtetni számos helyi gazdaságot. Magyarország számára konkrétan kidolgozott egy programot Síklaki István, amit ő Fehér Programnak nevezett el. Ennek az a lényege, hogy magyar munkával fedezett magyar pénzzel, illetve pénzhelyettesítőkkel fel lehet építeni egystabil belső kereslettel rendelkező belföldi piacot. Síklaki elképzeléseit újabb ötletekkel is gazdagították már olyan kiváló szakemberek, mint Varga István.

Szükség lenne olyan országos jellegű, infrastruktúrafejlesztő és termelő programokat is beindítani külön erre a célra létrehozott gazdasági szervezetekkel, amelyeknek köszönhetően Magyarország eladósodás és kamatfizetés nélkül teremthetne munkahelyeket. Ezekhez olyan projekteket kell kidolgozni, ahol Magyarországon van a munka, a munkaerő és a technológia. A szükséges közvetítő közeget, ami ezeket finanszírozza, az állam maga teremti meg, ő bocsátja ki ezeket a pénzhelyettesítőket. Nem szükséges ezeket pénznek nevezni, hiszen a kereskedelmi váltó is betöltheti ezt a szerepet. Ilyen módszerrel megoldhatóak az árvízvédelmi munkálatok, megépülhet az országos belvíz-elvezető és szennyvíz csatorna-rendszer, megvalósulhat egy országos, erdősítési, parkosítási és lakásépítési program, így lehetne tovább építeni a közútrendszert, és lakáshoz segíteni azokat a fiatalokat, akik kötelezettséget vállalnak legalább három gyermek nevelésére.

Az alkotmányozás sem maradhat kizárólag a lehetségesben gondolkodó szűk mozgástérben. Az alkotmánynak ki kell jelölni a magyar nemzet megmaradásának hosszú távú stratégiáját, és ezért a kívánatosban is gondolkodnia kell. A kívánatosban pedig a legfőbb feladat a történelmi alkotmány értékrendjét is figyelembe véve új tulajdoni rendszer kialakítása. Ennek az lenne a lényege, hogy a tulajdon a természetes személyhez, és mérete pedig e természetes személy teljesítményéhez van kötve. Hazánkat a korlátlan mozgáslehetőséghez jutott jogi személyek szállták meg. A nemzetközi pénzkartellnek ezek a jogi személyiséggel rendelkező struktúrái, mint gyarmatbirodalmat építő hadosztályok, ma is megszállva tartják Magyarországot. Korlátozni kell a jogi személyeknek ezt a szabadjára engedett invázióját.

Ehhez vissza kell helyezni jogaiba a nemzeti, gazdasági önvédelmet, vagyis a pénzügyi, gazdasági túlerővel hódító pénzkartell hadosztályokkal szemben a protekcionizmust. A protekcionizmust vissza kell helyezni a jogaiba, mert e nélkül nincs nemzeti önvédelem és nemzeti megmaradás. De még a jelenlegi szabályozások keretei között is a pénzkartell hazai kirendeltsége, az MNB, ha hajlandó lenne a pénzkartell érdekei helyett a magyar nemzet érdekeire is tekintettel lenni, akkor korlátozhatná annak a spekulációs tőkének a korlátlan beáramlását, amely kizárólag az európai átlagnál már 20 évvel 5-6%-kal magasabb kamatjövedelem lefölözéséért érkezik az országba. Olyan kiváló szakemberek hangoztatják, mint Róna Péter, hogy téves az az állítás, miszerint nem lehet figyelemmel kísérni és szabályozni a spekulációs tőke beáramlását, és korlátozni azt a tevékenységét, hogy kamat felárral fosztogassa a magyar költségvetést.

Számoljon el részletesen és tételesen az MNB

Az alkotmány a 100%-ig a magyar állam tulajdonában lévő Magyar Nemzeti Bankot most is arra kötelezi, hogy évente készítsen beszámoló jelentést az Országgyűlésnek. A legutóbbi ilyen jelentést 2010. harmadik negyedévi tevékenységéről október 15-én nyújtotta be az MNB elnöke, Simor András. A beszámoló jelentés azonban csak arról szól, amiről az MNB vezetői tájékoztatni akarnak. Az Országgyűlésnek fel kell szólítania a Központi Bankot a részletes és tételes elszámolásra. A pénzügyi beszámoló nem értelmezhető úgy, hogy arról beszélek, amiről akarok. Pénzügyek terén a beszámolás részletes és tételes pénzügyi elszámolást jelent. Hangsúlyozom, elszámolásra van szükség. Kövessék azt, ahogyan például egy vállalat elszámol adóügyben az APEH-nak: mérleget készít, és pontos számvitel alapján részletesen és tételesen számol el az állammal. Az MNB ilyen elszámolást soha nem készített.

Az MNB, mint Magyarország monetáris rendszerének az iránytója, köteles tehát az egész bankrendszer működéséről részletesen és tételesen elszámolni. Vegyük például a  közvélemény figyelmébe került magán-nyugdíjpénztárak esetét. Ezeknél a magán- nyugdíjpénztáraknál jelenleg 2800 milliárd forint van, amelyet a magán-nyugdíjpénztár irányítói a tőkepiacra vittek, és amellyel spekulációs műveleteket hajtottak végre. Az MNB vezetésének az lenne a kötelessége, hogy tételesen mutassa ki, mekkora lenne ez a 2800 milliárd forint összeg akkor, ha a magán-nyugdíjpénztárak nem spekulálnak ezzel a pénzzel a tőzsdén, hanem ez az összeg az államnál marad, és az államkötvényeknek megfelelően növekedik. Nem elég azt tudni, hogy ez az összeg jóval nagyobb lenne, mint a 2800 milliárd forint, hanem ezt pontosan, számokkal alátámasztva kellene az MNB-nek kimutatnia, mert közpénzekről van szó. Ebben az esetben már a pénzvilág szolgálatában álló sajtó és közgazdasági-, pénzügyi szakma képviselői sem állíthatnák nagyhangon, hogy előnyös volt a magyar állampolgárok egy részét belekényszeríteni a magán-nyugdíjpénztárakba.

Az MNB jelentésének részletesen és konkrét számokban ki kell térnie arra, hogy miként lehettek Európa legnyereségesebb bankjai a magyarországi külföldi bankok, miközben Magyarország súlyosan elszegényedett, és gazdasági válságba került. Egy erről készült mérleg erősen negatív lenne. Az MNB vezetésének magyarázatot kellene adnia arról, hogy miért ragaszkodik ehhez a negatív számokat felmutató helyzethez. Milyen indokai voltak annak, hogy az MNB vezetése mindig 5-6%-kal magasabban tartotta a magyarországi alapkamatot, mint az Európai Uniós átlag. A Róna Péter által is teljesen elhibázottnak minősített MNB politikának tudható be, hogy az Európai Unió központi bankjai az MNB-nél helyezik el tartalékaik jelentős részét. Jelenleg is mintegy 9000 milliárd forint ilyen tartalék van az MNB-nél azért, hogy leszívja a kamatkülönbözetet, amelyet azonban nem a központi bank fizet, hanem a magyar költségvetés.

A Nemzeti Banknak arról is részletesen el kell számolnia: miért tette lehetővé ún. carry trade spekuláció keretében azt, hogy kispénzű magyar állampolgárok óriási kockázattal megterhelve devizában adósodjanak el. Ha az MNB nem tartja az EU-s átlaghoz képest rendkívül magasan az alapkamatot, akkor az európai bankrendszer nem tudja elárasztani az országot úgy devizával, hogy azon óriási spekulációs hasznot realizálhasson. Ezt azért tehette meg, mert az MNB hibás kamatdöntései miatt a magas magyarországi devizakamat még mindig előnyösnek számított a magyarok számára a belföldi túl-magas forintkamathoz képest. Az MNB úgy tette lehetővé a nagy spekulációs lehetőséget a külföldi bankok számára, hogy a spekuláció kockázatát a védtelen magyar polgárokra hárította.

Miközben az Európai Unió központi bankja arra kötelezi a hatáskörébe tartozó tagállamok központi bankjait, hogy egy másik országba helyezzék ki tartalékaikat, az MNB-nek csak arra van lehetősége, hogy a saját tartalékát minimális kamatra fektesse be külföldön. A külföldi központú magyarországi bankok viszont óriási kamatfelárat zsebelnek be, és az EU legjövedelmezőbb pénzintézetei voltak a pénzügyi és a gazdasági világválság idején is. Ez az óriási kamatjövedelmet magához szívó bankrendszer viszont nem hajlandó hitelezni a termelőgazdaságot. Emiatt a magyar reálgazdaság fuldoklik a hitelek hiányától, és lényegében leállt, illetve vegetál. Ugyanakkor, pedig naponta 4500 és 5000 milliárd forint között van a pénzforgalom. Ennek a pénzforgalomnak azonban alig van köze a reálgazdasági folyamatokhoz, mert 90%-a spekulációs pénzmozgás. Célja a kamattöbblet lefölözése.

Magyarországnak, mint az Európai Unió soros elnökének, tisztán kell látnia, hogy a nemzetközi pénzvilág, közelebbről a pénzkartell, arra kényszeritette az elmúlt két évben az Európai Unió egészét, hogy GDP-jének, vagyis évi össztermékének az egyharmadát bankmentésre fordítsa. Az államokat arra kényszeritették, hogy példátlanul eladósodva kisegítsék a spekulációs buborékok miatt csődhelyzetbe került bankokat. A nemzetközi pénzkartell szolgálatába álló Európai Uniós bürokrácia tehát, amely elfogadta ezeket a bankmentő akciókat, arra kényszeritette a tagállamok kormányait, hogy 4131 milliárd euró összegben eladósodjanak.

Az Európai Unióról bebizonyosodott, hogy a pénzvilág érdekérvényesítő szervezete.  Ezt a 4131 milliárd eurót kitevő bankmentő összeget ugyanis nem építette be a maastrichti kritériumoknak megfelelő adósságmérésébe. Az Európai Unió vezetésén számon kellene kérni, hogy miért nem alkalmazza a maastrichti feltételeket, amelyek tiltják az államok pénzkibocsátását a bankok támogatására is. Az ugyancsak a pénzkartell szolgálatában álló tömegtájékoztatási intézmények erről a kérdésről hallgatnak, de hallgatnak a pénzügyi szervezetek is. A pénzkartell és az elhallgató-kartell szorosan együttműködik. Nem adnak rá világos és egyértelmű választ. Olyan gyenge magyarázatokkal állnak elő igen halkan, amikben maguk sem hisznek. Ezek szerint az államoknak ezeknek a pénzügyi kötelezettségvállalásai csak ideiglenesek, amelyek majd fokozatosan megszűnnek, mert az államok kinövik őket.

Ennek ellentmond az a tény, hogy a tőkeemelés egy bankban hosszú-távú pénzügyi művelet. Ha az állam a közpénzekből garanciát vállal egy magánbank pénzügyi kockázataira, az szükségszerűen szintén hosszú-távú. Bármilyen csillagászati összegeket is zsarolt ki a bankmentés, lényegében csődöt mondott egész Európában. Ugyanígy elmaradt a várt mértékű gazdasági élénkítés, mert az államokat megakadályozták abban, hogy közvetlenül a termelőgazdaságot támogathassák. Európai társadalmakban egyre nő az ellenállás a lelepleződött és csődbe jutott pénzuralmi renddel szemben. Szinte minden EU-s tagállamban tanúi lehetünk a társadalom ellenállásának, és nemcsak Görögországban meg Franciaországban.

A nemzeti-kormány maga állt a társadalmi érdekvédelem élére

A magyar társadalom ezúttal is a legbékésebb, és nem lázadozik. A magyar történelem azonban arra tanít, hogy a pénzügyek rendezetlensége előbb-utóbb forradalomhoz vezet. Erre az egyik legjobb példa 1848, amikor éppen Kossuth Lajos, mint az első független magyar kormány pénzügyminisztere szállt szembe az ország eladósításával, és vezette be a sikeresnek bizonyult magyar munkával fedezett magyar pénzt, a Kossuth-bankót. Valójában az ország pénzügyi szabadságharca volt az, amit az akkori pénzhatalom, a bécsi Osztrák Nemzeti Bank, az osztrák hadsereg bevetésével fegyveres küzdelemmé alakított át. Az ország függetlenségét ma is a nemzetközi pénzhatalom és a szolgálatában álló pénzügyi intézmények és technokraták veszélyeztetik. A nemzetközi pénzkartell egyrészt a bankspekuláció révén óriási adósságba kergette az Európai kormányokat, és másrészt ennek a válsághelyzetnek a következményei alól úgy mentesítette magát, hogy valamennyi államot óriási adóssággal terhelt meg.

Magyarországon ma különleges helyzet van. A kétharmados parlamenti többséggel felhatalmazott nemzeti kormány maga állt a közérdek érvényesítésének az élvonalába. A rendelkezésére álló eszközökkel lépéseket tett az ország kivezetésére az adósságcsapdából. Már az első intézkedéseit is dühödten támadta a nemzetközi pénzkartell, valamint az őt kiszolgáló Európai Uniós bürokrácia.

Nagyhírű és baloldalinak tartott német hetilap, a Spiegel, pl. odáig süllyedt, hogy az érdemi demokráciának őszintén elkötelezett magyar miniszterelnököt romaellenes uszítással vádolta, és szégyentelenül a világ kilenc rasszistának tartott „provokatőre” közé sorolta. A transznacionalista pénzkartell kiszolgálói gátlástalanul rágalmazzák a nemzeti kormány vezetőjét azzal, hogy autokrata hajlamai vannak, hogy személyi-hatalomra tör, hogy populista. Az nem zavarja őket, hogy a populizmus latinul jelenti a népuralmat, a közérdek szolgálatát, az általuk elsiratott demokrácia, pedig görögül jelenti ugyanezt. A pénzuralmi autokraták elégedetlenségének igazi oka, hogy Orbán Viktor személyében olyan karizmatikus vezetője van a kormánynak, és a magyar nemzet egészének, aki felkészültségénél, nemzetközi tapasztalatainál fogva alkalmas a bukott neoliberális korszakot meghaladó lényegi változások beindítására nemcsak Magyarországon, de az Európai Unió egészében.

De színvallásra kényszerült az EU-s bürokrácia is, amikor egyedül Magyarország tekintetében ragaszkodott a 3,8%-os GDP arányos költségvetési hiánycélhoz. Az EU pénzügyi technokratái arra számítottak, hogy ezt a kemény megszorítást a nemzeti kormány se tudja másképp teljesíteni, csak ha végrehajtja a nagy elosztórendszerek piacosítását, vagyis azok egy részét ráterheli a csak bérből és fizetésből élő lakosságra, a közfeladatainak másik részét, pedig felszámolja. A nemzeti kormány vagy megteszi ezt kétharmados többségével, vagy a pénzkartell fogja megbuktatni pénzuralmi zsarolással. A nemzeti kormányzatnak ugyanarra a sorsra kell jutnia, amelyre a pénzkartell kedvence, a Gyurcsány Ferenc vezette neoliberális kormányzat jutott az öntudatra ébredt társadalom ellenállása miatt.

A nemzeti kormány azonban a Nemzetközi Valutaalap újabb eladósítási kísérletét elutasította, és arra se volt hajlandó, hogy a bérből és fizetésből élő vagyontalan lakosságot terhelje meg a hiánycél teljesítéséhez szükséges pénz előállításához. Ezúttal a nemzetközi pénzkartell tulajdonában lévő bankok és a multinacionális nagyvállalatok profitjából vonta el átmenetileg a szükséges összegeket. Ezeknek a tulajdonosai az EU-hoz rohantak panaszkodni és segítséget kérni. Brüsszel hajlandónak bizonyult a bankadó, a profitelvonás kivizsgálására. Rosszallását fejezte ki azért is, hogy a nemzeti kormány nem kívánt újabb kölcsönöket felvenni a Nemzetközi Valutaalap közreműködésével, mert a pénzkartellnek ez a végrehajtó intézménye kényszeríteni akarta a magyar kormányt, hogy hajtsa végre a nagy elosztórendszerek átalakítását. Pontosan azt akarta kikényszeríteni, amibe a Gyurcsány-kormány belebukott. A nemzeti kormány azonban a vagyontalan, és csak bérből és fizetésből élő lakosságra nem hajlandó újabb terheket rakni.

Erős középosztályra van szükség

A nemzeti megmaradás egyik előfeltétele, hogy legyen egy kellően erős, életképes középosztály, amelynek megvan a tudása és a gazdasági bázisa ahhoz, hogy önálló politikai erőként a magyar nemzet gerince legyen, amely képes a nemzet megtartására, és sikeres irányítására.

A nemzeti kormány csak a lehetséges koordinátái között cselekvőképes. A radikális nemzeti erők azonban a hosszú-távon kívánatosban is gondolkodhatnak és politizálhatnak. Ő rájuk vár olyan új tulajdoni rend kialakítása, amely hosszú-távon legalább részben helyreállítja a köztulajdon optimális arányát Magyarországon a történelmi alkotmány értékrendje alapján.

Ő rájuk vár olyan alternatíva végiggondolása és konkrét programokba való megfogalmazása, amely lehetővé teszi a természetes gazdasági rendre való fokozatos áttérést munkával fedezett pénzrendszer létrehozásával.

Ugyancsak a kívánatos hosszú-távú stratégiához tartozik az a törekvés is, hogy az egyre inkább birodalommá átalakított Európai Uniót át kell alakítani birodalmi struktúra nélküli, egyenjogú nemzetek kölcsönösségen alapulóegyüttműködésévé: a nemzetek Európájává.. Ehhez már most fel kell mérni az Európai Unió tagságával járó előnyöket és hátrányokat. Ennek részét képezi annak részletes számszaki kimutatása, hogy eddig mennyibe került a magyar társadalomnak az Európai Uniós tagság, és mennyi évente az a veszteség, amivel ez a tagság jár. Magyarország terheit nemcsak aszerint kell felmérni, hogy mennyi az évente befizetett összeg, hanem azt is számításba kell venni, hogy mennyi az Európai Uniós tagság  miatt elmaradt állami bevétel. Így mennyi kára van az országnak a vámbevételek elvesztéséből, illetve a cserearány-romlásból.

Ma hazafias kötelességünk a nemzeti kormányzat támogatása a pénzhatalom szorongatásával szemben.

Amennyiben a nemzetközi pénzvilág büntetőintézkedésekkel válaszolna, például a hitelminősítések lerontásával, magyar államkötvények vásárlásának felfüggesztésével, a nemzetközi hitelek kiszáradásával, politikai és gazdasági zsarolással a monetáris és a fiskális hatáskörök közhatalom számára való visszavételére, akkor a nemzet kormányának a szervezett közhatalomnak, protekcionista intézkedésekkel kell válaszolnia. Fel kell függesztenie a tőke szabad áramlását egészen addig, amíg a nemzetközi pénzvilág büntetőszankciókat alkalmaz. Nem a tőke elvételéről lenne szó, csak a kivonás megakadályozásáról. Ebben az esetben a nemzetközi befektetők nem tudnák elvinni zavartalanul azt a nettó 2000 milliárd forint évi jövedelmet, amely ma elhagyja az országot. Ez a nettó 2000 milliárd forintelvonás – külföldi transzfer – az oka annak, hogy gyenge az ország gazdasági helyzete, és a magyar munkabérek még mindig az EU-s átlag egyharmada körül mozognak.

A nemzeti kormány lépéseket tett, hogy hitelező és befektető, valamint a kölcsönfelvevő arányosan osztozzon a kockázatban. Miért csak a termelést végző reálgazdaság viselje a kockázatot? A pénztulajdonos csupán közvetítést végez, és csak része az értékelőállító folyamatnak. Neki is viselnie kell a kockázatokat az „együtt sírunk, együtt nevetünk” elve alapján. Végül szólni kell arról is, hogy az ország szuverenitásának a védelmének az érdekében helyre kell állítani a magyar nemzeti hadsereget. Szükség van az állam által szervezett és irányított – önkéntességen alapuló – nemzeti gárda létrehozására is.

A magyar nemzet megmaradásának az érdekét szolgálná, ha a nemzeti kormány törvényességi szempontból felülvizsgálná a privatizációs szerződéseket, és kikényszerítené azok betartását. Helyeseljük, hogy a nemzeti kormány piaci alapra helyezett, tőkésített nyugdíjrendszert ki akarja vonni a spekuláció alól. Szakértők becslése szerint a magán- nyugdíjpénztárak azzal, hogy pénzpiacra vitték a magán nyugdíj befizetők pénzét, elvesztettek mintegy 4 milliárd dollár befizetést. Ez az összes befizetés egyharmada. Az is lényeges kérdés, hogy a magán-nyugdíjpénztárak üzemeltetése mintegy tízszer nagyobb költségbe kerül, mint az állami működtetés.

A nemzeti kormánynak pótolnia kellene azt az alkotmányos mulasztást, hogy az országgyűlés nem készítette el a magyar nemzeti vagyon vagyonmérlegét. Utólag kell készíteni pontos kimutatást a privatizált és felszámolt magyar nemzeti vagyonról. Bármilyen nehéz, e kimutatást ki kell egészíteni azzal, hogy kik lettek az egykori magyar nemzeti vagyon új tulajdonosai. Közvagyonról, közérdekű kérdésről van szó, nem lehet a titkosítás mögé bújni. Ide tartozik az is, hogy a közvagyonnak egy részét, elsősorban a közműveket vissza kell venni köztulajdonba. Végül, az államnak is el kell számolnia azzal, hogy mennyi deviza folyt be a privatizált nemzeti vagyonért. Az így befolyt összeget mire költötték az egyes kormányok.

Itt kell szólni arról, hogy lényegesen csökkenteni kell a titkosítás lehetőségét. A korrupció elleni harcnak ez az egyik olyan feltétele, amelyet bármilyen nehéz is, meg kell valósítania a nemzeti kormánynak. A korrupció rendszerbeli oka a nagy vagyoni különbség. A szervezett magánhatalom óriási pénzügyi és vagyoni különbségét a korrupció legváltozatosabb technikáival alakítja át politikai döntésekké.

Minden kormányzat és minden közigazgatás ki van szolgáltatva a szervezett magánhatalom nyomásának, és nem tud menekülni a rendszer korrupciót kiváltó hatásaitól. Ahhoz, hogy csökkenjen a korrupció, csökkenteni kellene a vagyoni különbségeket. A vagyoni különbségeket pedig csak egy olyan új tulajdoni rendszerrel lehet mérsékelni, ahol a tulajdon természetes személyhez, és mértéke annak teljesítményéhez van kapcsolva, ahogyan erről már szóltunk.

Ne kergessünk illúziókat. Első látásra, szabad szemmel még mindig azt érzékeljük, hogy a nap felkel reggel, és lenyugszik este. Más megközelítésből már tudjuk, hogy ez fordítva van, és a föld forog a nap körül. Ugyanígy ne tévesszen meg minket az, hogy mindent csak a szervezett közhatalomtól, a demokratikus nemzeti kormánytól várhatunk. Az országnak van egy másik kormánya is, ez a nemzetközi pénzkartell, amely hazánk tulajdonosaként a főhatalmat is gyakorolja bel- és külföldi hálózata útján. A nemzetközi pénzkartell szervezett magánhatalom. Legfőbb magyarországi helytartója a központi bank, amit úgy hívnak, hogy Magyar Nemzeti Bank, amely se nem magyar, se nem nemzeti. Valójában nemzetivé és magyarrá kellene tenni mégpedig úgy, hogy az általa gyakorolt monetáris felségjogokat a közhatalom, a demokratikus állam visszaveszi magához.

Ennél a pontnál derül ki, hogy a nemzetközi pénzkartell magyarországi kirendeltsége az elsőszámú kormány, és a magyar társadalom által demokratikusan megválasztott nemzeti kormány csak a második kormánya ennek az országnak. Jogilag a nemzeti kormány megtehetné, hogy az 1991-ben a pénzkartell nyomására átadott monetáris állami hatásköröket visszaveszi magához. Ezt az adott nemzetközi viszonyok között azonban nem teheti meg. A szervezett magánhatalom a szervezett közhatalom fölé nőtt. Az Európai Unió a pénzkartell kiszolgálójaként még azt se engedte meg a tulajdonos nemzeti kormánynak és a népszuverenitást hordozó Országgyűlésnek, hogy szó nélkül hagyja az MNB vezetőinek erkölcstelenül magas fizetésének a hozzáigazítását a magyar vezetők bérszínvonalához. Kétségbe vonták a nemzeti kormánynak azt a jogát, hogy az MNB elnökének a fizetését 8 millió 200 ezer forintról kétmillióra csökkentse.

A nemzetközi pénzkartell kiszolgáló közmopolita-komprádor-kollaboráns pénzügyi technokraták az Alkotmány Bíróságot is igénybe szándékoznak venni, hogy megváltoztassák a nemzeti kormánynak a társadalmi igazságosság érvényesülése érdekében tett kezdeti lépéseit. Hol van most a főhatalom Magyarországon? Az utolsó szót mindig az mondja ki, akinél a pénz és a termelői vagyon van. A nemzeti kormány azonban jó irányban indult el, és úgy látjuk, hogy ennél most nem is tehetett volna többet más fontos érdekek veszélyeztetése nélkül. Valóban nemzeti összefogásra van szükség, és komolyan kell venni a Nemzeti Együttműködés Rendszerének a kiépítését és hatékony működtetését.

Befejezésül szeretnék emlékeztetni arra a nagyszerű emberre, akit úgy ismer Európa, hogy Padre Pio, vagyis Pio atya. Ő volt az, aki azt mondta a magyarokról 1956 kapcsán, hogy „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra”.

Lehet, hogy Magyarország lesz az, amelyik példát mutat abban, hogyan kell kikerülni a pénzuralmi világrend diktatórikus rendszeréből, és kialakítani a természetes gazdasági rend segítségével a harmonikus világrendet. Kezdő lépésként a pénzügyi szabadságharcot addig kell folytatni, amíg sikerül megteremteni azokat a feltételeket, amelyek a magyar nemzet túléléséhez szükségesek. Mindenek előtt a fizikai fogyást kell leállítani, s ha lehet, megfordítani a demográfiai folyamatokat. Ezt azonban nemcsak Magyarországon kell végrehajtani, hanem egész Európában. Az Európai Uniós elnökség, pedig lehetőséget ad arra, hogy Magyarország megtegye a kezdő lépéseket e világtörténelmi jelentőségű korszakváltás felé.

 

Dr.Drábik János                                                             

Budapest, 2010. október 22

 

Ez az MNB előtt 2010. október 22-n tartott tiltakozó gyűlésre készült beszéd teljes szövege.

Rovatok: 
Politika

Hozzászólások

 #
Mi az, hogy Trianon? Teljes szöveg www.szemceppek.blog.hu rózsaszín ködlátás ellen. Mottó: „Századokon keresztül a magyar a hízelkedéshez szokott, amibűl honosaink nagy részének önmaga túl¬becsülése, gőgje s hiúsága támada: az igaz egyenes szótúl pedig elszokott... „A közrestség nem engedi, hogy ott keresse a hibák gyökerét, ahol azok valódi fészke van, tudniillik saját szánakozásra méltó tudatlanságában s a legvilágosb oknak sem elegendő gőgjében." Széchenyi. „Súlyt helyezek arra. hogy elösmerjük, miszerint magunk voltunk okai elaljasodásunknak. mert az egyik legfőbb átkunk amaz önámítás. mely szerint hibáink okát mindig másban, magunkon kívül keressük a sanyarú politikai viszonyokra hárítva mindent, hagyjuk magunkat elbúsulni és elalunni a haza fájdalmat. A nemzet felemelkedő korszakát az önismeret vezette be." Vajda János Trianon: a magyarság közös fájdalma. Egy sokat próbált, sokat megért, túlélt nép felmorzsolásának, elpusz¬tításának állomása, és mai állása szerint: az elpusztítani szándékozók győzelmének fontos lépése, nekünk a vég kezdete. Ha a magyarság küzdeni kíván ez ellen, a legelső lépés, hogy könyörtelenül szembenézzünk azokkal a té¬nyekkel, folyamatokkal, amik és akik Trianonhoz elvezettek. Amelyek eredményeként az tehették velünk, amit tettek. Minden eseményt, emberi önzést, ostobaságot nem lehet összegyűjteni, de a példák egy csokrát, a folyamatok fő vonulatát megpróbálom bemutatni. A változtatáshoz, az új út kereséséhez tudnunk kell, hol állunk, miért kerültünk ide, és merre van a kiút? Változtatni csak azon tudunk, ami rajtunk áll, tőlünk függ. Ez pedig a magyarság lélekszáma, jelleme, műveltsége és a nemzeti összetartása, együttműködése és csak azért is élni akarása. Ha a ma jólétéért feláldozzuk a holnapot: inkább kell a tíz év alatt elrohadó autó. mint a hetven évig élő gyerek, akkor nincs jövőnk! „Vagy képesek leszünk szétszórtságunkban is egymásért élni, gondolkodni és cselekedni, vagy széthull a magyar nemzet alkotó elemeire: lesznek magyar szigetek szerte a világon, de nem lesz magyar nemzet. Törzsi állapotba süllyedünk, ha nem találjuk meg egymás kezét; ha nem lesz nagyobb elszántság a nemzeti államban, a politikában, hogy megvédje a nemzetiségi magyarság érdekeit." Köteles Pál A magyar uralkodó osztály belső és külső privilégiumaihoz való makacs ragaszkodása szerepet játszott a Monarchia felbomlásában. Victor Tapié történészt idézi Fejtő Ferenc: Reqviem egy hajdanvolt birodalomért. Ezért óriási a felelőssége a demokráciának, hogy végre olyan önzetlen nemzeti elitet válasszon maga fölé, aki nem a maga meggazdagodását tekinti fő célnak, hanem a magyar nép lélekszám- és anyagi gyarapodását. A magyarságnak pedig választania kell. Továbbra is feléli „a múltat s jövendőt" vagy kemény önkorlátozással, lemondással felnevel családonként négy-hat gyereket. Ehhez megteremti a politika a feltételeket, vagy „elfogy, mint a gyertyaszál". „A sírt, hol nemzet süllyed el, népek veszik körül," s a szlávok, germánok örömünnepet ülnek. Szavaim bizonyítására hallgassuk meg Jászi Oszkárt, aki jobban megfogalmazta nálam, és alátámasztja mondandómat: A kormány kizárólagos létcélja az, hogy a felső tízezer gond nélküli egzisztenciáját és akadálytalan meggazdagodását biztosítsa, és ezeket a privilégiumokat korlátlanul vigye át utódaira, és minden nem oda tartozót ezen privilégiumoktól távol tartson, és azokból kizárjon. Ebből a helyzetből való elmenekülésre csak egy út volt: a kivándorlás. Magyarország ezúton a háborút megelőző tíz év alatt több mint másfél millió embert vesztett el, Az ország komoly és tisztességes elemeinek nagy többsége csaknem teljesen visszavonult a politikai arénától, amely a nagybirtokosok, a rövidlátó vármegyei potentátok és a finánc-tőke ipar lovagjainak működési terévé lett... A szellemi munkás középosztály nagyobb része proletár színvonalra süllyedt. A széles néprétegeknek az az érzése, hogy az ország nem a népé, hanem néhány tízezer emberé, akik a hatalmat gyakorolják, és a hatalommal visszaélnek, hogy minden állami intézmény milliók szenvedése árán csak eme kevesek rövidlátó politikáját és önző céljait szolgálja Jászi Oszkár: Magyar kálvária, magyar feltámadás, Bécs, 1920. szept,
 
 #
Végül a középosztály tényleges magyar része: a lefelé és felfelé bukottak két rétegéből tevődött össze: az első típus az úr betyár, minden szociális igazság, kultúra, könyv művészet ösztönös ellensége, a születési kivételezettség és kiváltságosság vadagyarú ember baromja. A második típus az ezercsalafintaságú ravasz haszonvadász, szolgál minden űrt és érdeket, elnyom minden gondolatot és munkát, lesz bármily párt vagy érdekszövetség ágense, lesz idegen érdekek zászlója, poroszlója, vagy vérebe: csakhogy a maga vagyonát és hatalmi helyzetét emelje. A harmadik típus: talán a leghitványabb, aki nem vállal soha semmilyen felelősséget, kezdeményezést, nem kockáztat semmilyen melléállást, aki mindenszínű és semmi színű, barátja minden sikernek, és elszökője minden tragédiának. A középosztály felfelé bukott magyar elemeinek, minden lépésüket előre, minden deka több kenyerüket azzal kellett és kell megfizetniük: hogy buzgón megmutassák az uralkodó érdekszövetségnek, mindenképpen alkalmasak az álláshoz jutásra, az előléptetésre... A fentebbi lelki sajátosságból szükségszerűen következik a magyar középosztály egy másik általános vonása: antidemokratikus, demokráciaellenes... egyszerűen a jól nevelt házi kutya úrkutyasága, mely fogat vicsorít a kevésbé pártfogolt és „be nem érkezett vértestvérei ellen!... a folyto¬nos szolgaságban Annyira úri emberré csonkult, hogy képtelen emberré egészségesedni. (És ez az a „polgári középosztály" amelyet az új politikai kurzus szerint újjá kell teremteni?) Szabó Dezső írta.
 
 #
A nemzet Szent István óta pusztul! Az ő "találmánya" a külföldi páncélosokra támaszkodás saját népe ellen, ami úgy bevált 1956-ban is! Ma "baráti tankok" rendelhetőségéért Afganisztánban fizetünk előre!
 
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1