Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@fusz.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Konzili Edit

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila
polonkaiattila@fusz.hu

ELNÖKSÉG:
fuszelnokseg@gmail.com

Navigáció

Rovatvezetők

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

 

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Jelenlegi hely

A pálos rend megtöretése

A pálos rend megtöretésének története szorosan összefügg a magyar nemzet megtöretésének történetével. A történelmi háttér bemutatását egy évszázaddal korábban kezdjük, azért hogy világosan lássuk, kinek és miért állt érdekében a pálos rend megtöretése. A pálos rend nemcsak a magyar nemzettel általában, hanem a Szent Koronával és a Szent Korona testével is egészen különleges kapcsolatban áll. Ebben az értelemben a pálos rend sorsa a Szent Koronával és a Szent Korona testének sorsával is összefügg

Történetünk 1440-ben kezdődik. 1440. február 21-én éjszaka Kottanner Jánosné, azaz Helena Kottannerin, Erzsébet királyné udvarhölgye kilopta a visegrádi várból a Szent Koronát. Tettét azzal a vélekedéssel indokolta, hogy királynéjának, Erzsébetnek, Habsburg Albert feleségének még meg sem született gyermekét illeti a trón. Habsburg Albert király 1439-ben bekövetkezett halálával megkezdődött a habsburg-pártiak és a nemzeti párt között a trónért folyó küzdelem. A habsburg-pártiak Albert még meg sem született utódját – a későbbi V. Lászlót – kívánták megkoronázni. A nagyobb erőt képviselő és a pápa által is támogatott nemzeti párt Habsburg ellenes volt, így Ulászló magyar királlyá koronázása mellett kötelezték el magukat. 1440. január 1.-én a budai országgyűlés Ulászlót választotta magyar királlyá.

Ulászló május közepén érkezett Budára, azonban akkorra a jogi helyzet gyökeresen megváltozott. 1440. februárban megszületett Habsburg Albert utószülött fia, László, akit a Visegrádról ellopott Szent Koronával1440. május 15.-én királlyá koronáztak. A Szent Korona a habsburg-párt birtokában maradt. Az Ulászló-párti nemesek egy alkalmi koronával 1440. júliusában királlyá koronázták Ulászlót, bár ez a koronázás nem felelt meg a szokásjog előírta követelményeknek. Koronázni ugyanis csak a Szent Koronával, szent időben, szent helyen, az esztergomi, vagy a kalocsai érsek közreműködésével lehetett. Az országnak azonban vitathatatlanul két koronás királya volt, ami polgárháború kezdetét jelentette.

V. László és I. Ulászló hívei között zajló belháború 1440-ben kezdődött és – a közben megkötött béke ellenére – gyakorlatilag csak Ulászló halálával ért véget. Ulászló hívei között volt az egyik leggazdagabb magyar főúr, Ujlaki Miklós, továbbá a bárói családok közül a Rozgonyi, a Hédervári és a Pálóczy. Ulászló egyik leghűségesebb támogatója Hunyadi János volt.

V. László és Erzsébet mellett Cillei Ulrik, horvát és szlovén bán és a Garai család állt. A belháború egyetlen jelentős csatáját 1441. január elején vívták, ahol a Hunyadi János vezette csapatok döntő győzelmet arattak Garai László serege felett. A Habsburg-párt politikai befolyása meggyengült, ezzel egyidejűleg az özvegy Erzsébet királyné pénzügyileg az összeomlás szélére sodródott. 1441. február 25-én, egy évvel a Szent Korona elrablása után, Erzsébet újabb szentségtörő lépésre szánta el magát. A Szent Koronát 8.000 aranyforintért elzálogosította III. Frigyes császárnak. III. Frigyes meg is koronáztatta magát Salzburgban és ettől az időponttól kezdve a Habsburgok címeik közé teljesen törvénytelenül felveszik a „magyar király" címet.

Miért volt olyan fontos a Habsburgoknak a magyar királyság? Azért, mert a Habsburg-ház bevételei rendkívül csekélyek voltak, így birodalomépítő vágyaikhoz külső támogatóra volt szükségük. Nagyhatalmi törekvéseiket a Fuggerek finanszírozták, de nem önzetlenül. „A Fuggerekkel kötött szövetség értel­mé­ben a Habsburgok – bankhitelből – örök­letes német-római császárokká válhattak, a bankár dinasztia pedig a tiroli ne­mesfém bányák, a császárság adó- és vám­jövedelmeinek kezelését, valamint a pénz­verés feladatát nyerte el. A Fuggerek szerződést kötöttek a Habs­burgokkal arról is, hogy Magyar­or­szág trónjára segítik őket, ha megkapják a felvidéki bányák pénzverésből származó jövedelmét, illetve a vám- és adószedés jogát is. (Dr. Tóth Zoltán József: A magyar állam metamorfózisa)

A Habsburgoknak tehát a magyar trón kellett, a Fuggereknek pedig a magyar aranybányák. A Habsburg-Fugger szövetség önmagában is óriási fenyegetést jelentett, de a déli végeket veszélyeztető török támadások súlyosbították a helyzetet. A magyar királyságra törő sötét erőket egy fél évszázadon keresztül két hős, Hunyadi János és Hunyadi Mátyás tartóztatta fel. A két Hunyadi szent erejét növelte a pálos rend és az ország nemességének ereje is, hiszen a kor bővelkedett a kiváló magyar férfiakban. Hunyadi Mátyás szoros és bensőséges kapcsolata a pálos renddel ismert, azonban úgy tűnik maga a Hunyadi család is több évszázados pálos kapcsolattal rendelkezett.

A Hunyadi család eredetével kapcsolatosan Fráter Lénárt átfogó kutatásokat végzett a két világháború között. Munkájának eredményét a „Hunyadi magyar származása okleveleken" című könyvben foglalta össze. Fráter Lénárt oklevél- és címerkutatásokra alapozva arra a következtetésre jutott, hogy Hunyadi János Vereb Péter fia, Hunyadi Mátyás pedig Vereb Péter unokája volt. Miért van ennek a kérdésnek jelentősége? Azért, mert ha valóban a Vereb család a Hunyadi család őse, a Hunyadiak és a pálos rend kapcsolata újabb adalékokkal gazdagodik. A Vereb család alapította 1370-ben Mátraverebély-Szentkút második kegytemplomát, átépítve az eredeti kis gótikus templomot. Ebben az évben pálos kolostor alapítására is sor került.

A kegytemplomban áll ma is Vereb Péter síremléke, a családi címerrel. Fráter Lénárt kutatásait sokáig mellőzte a történettudomány, de a pálos keresztes kő feltárása új megvilágításba helyezi Lénárt testvér megállapításait. A családi címer és a pálos keresztes kő közötti kapcsolat első pillantásra laikus számára is megállapítható

Vereb Péter sírköve - Mátraverebély                Pálos keresztes kő – Pilisszántó

Vereb Péter sírkövének felirata:

„Itt nyugszik a rettenthetetlen legyőzhetetlen katonának, Péter mesternek, György fiának, Erdély egykori alvajdájának, e templom alapítójának teste, aki meghalt 1403-ban"

A sírkő nemcsak a pálos kereszt miatt figyelemre méltó, hanem a kereszt fölött kétszer is megjelenő, tehát hangsúlyozott, hollószerű madár miatt is, amely a Hunyadiak címerét is uralja.

Mátraverebély-Szentkút a kezdetektől szoros kapcsolatban áll a pálos renddel és a Vereb családdal. Vereb Imre ugyanis már a pálos rend alapításakor csatlakozott az Özséb alapította rendhez és pálos remete lett Szentkúton. Vélhetően a Vereb-család által felfogadott mesteremberek vájták ki azokat a barlangokat, amelyekben pálos remete-testvérek élték Istennek szentelt életüket.

Úgy tűnik tehát, hogy a Hunyadiak és pálosok kapcsolatának gyökerei két évszázadra visszanyúló családi hagyományon alapulnak.

A pálos renddel szoros kapcsolatban álló Vereb család történetének ismeretében nem meglepő, hogy a leszármazott, Hunyadi János, a katona szentek élő mása volt. A feddhetetlen hős a Boldogságos Szűz és az Oltáriszentség iránt mélységes tiszteletet tanusított. Halálos ágyán sem engedte meg, hogy hozzá jöjjön az élő Jézus. Két bajtársa támogatta le az általa épített zimonyi kápolnába, ott fogadta a kápolna kövezetén térden állva Kapisztrán Szent János kezéből az utolsó útravalót. Hunyadi és katonái „Jézus, Jézus", vagy „Jézus segíts és Szent László" csatakiáltással indultak a harcba. Életszentségét Kapisztrán Szent János ismerte fel legelőször, aki barátjának és bajtársának, Hunyadi Jánosnak halála pillanatában így kiáltott fel: „Isten országában nyeri el osztályrészét és az angyalok karában zengi az örök boldogság diadal énekét".

A független magyar királyság védelmét Hunyadi János halála után fia, Mátyás vette át. 1458-ban, 15 évesen választják királlyá, és húsz éves, amikor 1463-ban visszaváltja a Szent Koronát. Erzsébet a Szent Koronát 8000 arany forintért zálogosította el, Mátyásnak 80.000 aranyforintért kell visszaváltania. A különbözetként fizetett 72.000 arany, a 23 évi zálog kamataként került felszámításra. Ezt az aljas pénzügyi manővert a Habsburgok megtetézték egy szerződéssel, melyet bécsújhelyi béke néven tartunk számon. A szerződés, amely Mátyás király és III. Frigyes német-római császár között jött létre, rögzítette többek között, hogy Frigyes továbbra is használhatja a magyar király címet, valamint azt, hogy ha Mátyás törvényes utód nélküli halna meg, a magyar királyságot III. Frigyes vagy fia, Miksa örökli.

Mátyás király uralkodása alatt a pálos rend szerepe megnő. Gyöngyösi Gergely, a pálos rend történetírója hangsúlyozza, hogy a „legyőzhetetlen király nagy szeretettel volt Remete Szent Pál testvérei iránt"

Bár Mátyás királysága alatt Magyarország Európa stabil nagyhatalma volt, néhányan tudták, hogy azokból a viharfelhőkből, amelyek már 1440-ben elkezdtek gyülekezni a nemzet egén, hamarosan ország pusztító vihar fog kitörni. Két megdöbbentő adatot idézek ebből a korból annak bizonyítására, hogy a szellem emberei előtt nem volt titok a Magyar Királyság sorsa:

Báthory László pálos atya így tanítja szerzetes társait: „Kedveseim, készítsétek fel szíveteket a küzdelemre... Nézzétek az idő változékonyságát és a világ bizonytalanságát: Mert aki elad, olyan, mint aki menekül, aki vesz, mintha attól félne, hogy tönkremegy. Aki kereskedik, mintha nem nyerne, aki épít, mintha nem szándékozna benne lakni, aki vet, mintha nem aratna, és aki szőlőt metsz, mintha nem akarna szüretelni, akik házasodnak, mintha fiakat nem akarnának, és akik nem házasodnak, mintha özvegyek volnának"

Félelmetes ezeket a sorokat olvasva a Mátyás király hatalmas építkezéseire gondolni: „aki épít, mintha nem szándékozna benne lakni" továbbá szívszorító Mátyás házasságát felidézni: „akik házasodnak, mintha fiakat nem akarnának"

De a nagyhírű pálos atya váteszi mondatai hallatán a hallgatókon mégsem a csüggedés lett úrrá, hiszen az első mondat így hangzott: „Készítsétek fel szíveteket a küzdelemre" Valóban, mind az országnak, mind az országgal együtt lélegző pálos rendnek fel kellett készülnie arra a halálos küzdelemre, amelynek még napjainkban sincs vége.

A másik idézet Heltai Gáspártól való, aki a „Krónika az magyaroknak dolgairól" című művében Vitéz János palotájáról az alábbiakat írja:

„Azon palotában az egyik hosszú falon renddel szépen mind megíratta vala szép és drága festékekkel mind a magyaroknak őseket, a scithiai hercegeket, annak utána a királyokat. Nem íratta vala kedig a királlyoknak képeit csak Máttyás királyig, mikoron ő élt, hanem Máttyás király után is egynyíhány ablakot íratott meg, mellyet valami prognostikomból, avagy a csillagoknak járásából vött jövendőmondásból, és úgy akarta az ő utána valóknak azok a képek által jelönteni, mi volna jövendő ez országban.

Az első ablakban Máttyás király után íratta vala egy király képét, mintha egy király ülne egy zsedcel (szecel - karosszék) székbe behunt szömekkel, ki szunnyadoznék, és kevés gondot viselne az országnak dolgaira. Evvel jelentötte, hogy Máttyás király után egy király volna jövendő, ki nem sok gondot viselendő vólna az országra. És úgy lőn. Mert László lőn király, ki igen tunya és lágy ember vala. És mikoron új hírt hoznak vala néki, hogy a törökek kárt töttenek, és imeszt és amaszt az várat vették meg, ő nem indul vala ezen, hanem lágy beszéddel mondja vala: dobrsi, dobrsi.

A második ablakon íratott vala egy király képét, és annak lábai alatt tüzet íratott vala, melly környül embereket sitnek vala nyársokon. Evvel e képpel jelentötte a szegény Lajos királyt, hogy az is csendesz király lönne, és hogy az ő üdejébe támadandó vólna a keresztes had.

Az harmadik ablakba íratott vala két mezítelen embert, kik küsszednek vala az magyari koronáért, mellyet, az ő lábok alá megíratnak vala. Evvel e képpel azt jelöntötte, hogy János király és Ferdinánd király jövendők volnának az országért. És úgy lött. Mert annyira veszédének egymással a királyi birodalomért, hogy majd mind a kettő mezítelenek maradának mind országostól.

Az negyedik ablakba íratott vala egy haragos oroszlánképet, melly a földen fekszik vala, és a két első lábának körmeiben tart vala egy koronás pattyalatot....Ez ablak és kép után nem lőn több ablak, sem több írás, hanem ez vala az vége.

A részlet azért is fontos számunkra, mert tájékoztatást ad arról, hogy a királyság végzetéről „prognostikumból" azaz jóslatból, és a csillagok járásából vett jövendőmondásból volt tudomása a kortársaknak. Ebben az időben a pálos atyák között élt egy testvér, akit Látnok Pálnak hívtak. Jövendöléseiből sajnos semmi nem maradt fenn.

A nehéz helyzetben Mátyás király építi országát a jövőnek, ugyanakkor felkészül a végzet fogadására is. Mátyás király igazi szakrális uralkodó volt. A tradicionális bölcselet szerint ugyanis egy közösség vezetése akkor stabil, ha a harcosi (ksatríya) rendből származó uralkodó mellett ott áll tanácsadóként a pap, a szerzetes, azaz a szellem embere.

Mátyás mellett uralkodásának kezdetétől a pálosok álltak. Mátyás király kapcsolatát a pálos renddel végtelen bizalom és szeretet jellemezte. „ A felséges Mátyás király annyira szerette és tisztelte ezt a Gergely atyát (a pálos rend generálisa) hogy Budáról gyakran fölment a szentlőrinci kolostorba, és addig nem ment el, míg jól ki nem beszélte magát, és vigasztalásától meg nem újult. A király kedvéért (Gergely atya) néha-néha elment a boros pincébe, hogy ott vigasztalódjanak." (Gyöngyösi)

Gergely atyát Szombathelyi Tamás követte a pálos rend generálisainak sorában. Mátyás királySzombathelyi Tamás atyával is rendkívül szoros kapcsolatot épített ki. A király Bécs városának ostroma idején is követet küldött hozzá, „amelyben köszöntése után imáját kérte. Akkor a bölcs férfiú, viszonzásul mindenekelőtt a rend minden testvérének és saját imádságát ajánlotta. Azután előre megmondta a háború végét és a diadalmas győzelmet. A magyar urak is nagyon bíztak imádságában és valahányszor az ellenség ellen akartak indulni, imádságát kérték." (Gyöngyösi)

1490-ben, virágvasárnap utáni kedden elhunyt Mátyás király. Hosszú haláltusája alatt iszonyú kínokat állt ki és Bonfini szerint egyetlen nevet kiáltott folyamatosan: Jézus, Jézus! Természetes, hogy egy haldokló Jézust hívja segítségül, de Mátyásnál talán többről van szó. Édesapjának. Hunyadi Jánosnak csatakiáltása így hangzott: Jézus, Jézus! Ebben az összefüggésben Bonfini közlése egészen más megvilágításba helyezi a haldokló kiáltását. Valódi tusa volt ez a haldoklás, harc a halál angyalával, a saját, és nemzete végzetével. Három napon keresztül tartott a halálos küzdelem, majd miután Mátyás megharcolta harcát, 47 évesen elhunyt. „Hollós Mátyás is végzi a földi utat" írja Gyöngyösi Gergely. A Hunyadiak, a Vereb család és a pálos rend történetének ismeretében mélyebb értelmet nyer Mátyás halálakor a pálos rend gyásza: „Egyik hollós siratja a másik hollóst"

Mátyás halála után törvénytelen fia, Corvin János csatát veszít Csontmezőnél, (beszédes földrajzi név) és a végzet kerekedik fölül. Vitéz János látnoki képsorozata a magyar királyokról hitelesnek bizonyul: egy olyan király következik a trónon, aki uralkodása alatt folyamatosan szundikál. Tragikus érdektelenségét kihasználva „a Jagelló udvar három szerződést kötött a Fuggerekkel, melyben a kereskedelmi, a vám- és a pénzverési monopóliumokat átadta a Fuggereknek. Ezzel az eddigi külső önvédelmi harc halálos bel­politikai harccá is alakult.

Az összeomlásig... Fortunatus (Szerencsés) Imre a Fuggerek helytartója irányította a királyi udvart és kezelte az állam bevételeit több mint három év­ti­zedig. (első hatalmi pólus) A második hatalmi pólust (az önvédelmet) az országgyűlést uraló magyar köznemesség és vezetője,.... Werbőczy István jelentette." (dr Tóth Zoltán József: A magyar állam metamorfózisa)

A Werbőczy vezette köznemesi párt 1505-ben hitet tett a szabad királyválasztás és a nemzeti királyság mellett. Az 1505-ös rákosi országgyűlés határozatának bevezetője a haza közös védelmének kötelezett­ségéről szól. Ezután felidézi az időt, amikor a szkíta nemzet neve és fénye visszhangzott szerte a világon. A kialakult helyzet miatt az országgyűlés az idegen uralmat tette felelőssé, ami miatt a régi erények és erkölcsök lehanyatlottak.

„ Az egyház volt a harmadik hatalmi pólus, mely anyagi sú­lyában a királyi udvart is meghaladta. Bakócz Tamás, esztergomi érsek és kincs­tára az egyházi jövedelmek koncentrálásával a királyság utolsó reményét és a nemzetközi kitörés lehetőségét jelentette. A Fuggerek és a Mediciek szövetsége azonban az európai támogatással rendel­kező Bakóczot megbuktatta a pápavá­lasz­táson, majd 1514-ben Magyaror­szá­gon is, amikor a nemességet és a parasztságot egymásra szabadította. A Habsburg Mária királyné és Fortunatus által uralt budai udvar Bakócz halálát követően eltüntette az általa felhalmozott egyházi jövedelmet." (dr Tóth Zoltán József: A magyar állam metamorfózisa)

Idegen érdekeket kiszolgálva három évtized alatt semmivé tette Mátyás hagyatékát a Fortunátus klikk, a Jagelló udvar és Habsburg Mária királyné. Mit tehettek még a végzet előestéjén a pálos atyák? Küzdelmüket szellemi úton vívták, hatásosan. 1522-ben ugyanisLajos király, „szíve belsejében buzgón átgondolta és meghányta vetette magában, hogy a remete testvérek miképp nyugtalanították alázatos és jámbor kéréseikkel, hogy Remete Szent Pál fejét méltóztassék Csehországból visszahozni és egyesítse a szent testtel. A cseh urak cselvetése ellenére Remete Szent Pál fejét Lajos király Budára vitte, majd nagy ünnepségek keretében a pálos atyák a szent fejet egyesítették a szent testtel." (Gyöngyösi)

Miért volt olyan fontos hogy Remete Szent Pál teste teljes egészében a Magyar Királyságban legyen? Erre a kérdésre csak misztikus választ lehet adni: azért, mert a magyarság mindig egészen különleges viszonyban volt a Pál-sággal. A már idézett rákosi országgyűlés bevezetőjéből is kitűnik, hogy a magyar eredettudatban határozottan jelen volt a szkíta származás tudata. „A szkíta nemzet neve és fénye visszhangzott szerte a világon." Emlékeztet az országgyűlési határozat. Milyen kapcsolat van a szkíta nemzet és Pál között? A kérdésre Diodorus adja meg a választ, aki elbeszéli, hogy Szkíta királynak két fia volt: Nap és Pál.

Diodorus II. 45: „E király (Scythes) utódai közt két erénye által kiváló fívér volt. Az egyiküket Palosnak, a másikat Napusnak nevezték. Dicső tetteket vittek véghez, s a királyi hatalmat megosztva népeiket nevükről részint palosoknak, részint napusoknak hívták. Idő múltával pedig e királyok ivadékai kitűntek vitézségük és hadtudományuk által és jelentős területeket hódítottak meg a Tanaistól (Don) egészen Thráciáig. Más földek ellen is tábort ütöttek, s hatalmukat Egyiptom Nílus folyamáig kiterjesztették, s leigázva a közbeeső területek számos és nagy népét, a szkíták uralmát egyfelől a Keleti Óceán felé, másfelől a Káspi-tengerig és a Maeotis taváig kiterjesztették."

Marton Veronika az alábbi fontos adatot közli a Pál-sággal kapcsolatosan: „Az ékiratok szerint a papkirály (páteszi) káld-sumír uralkodó, vallási és állami vezető volt egy személyben. Idővel a királyság és a vallási vezetőség intézménye különvált. A papkirály lett a városállam feje, a vallási vezető tisztségét pedig a mindenkori PA.AL (főpap) látta el. (Marton Veronika: a káld-sumír nép története)

Tehát a Pál-ság mindenképpen eredetünkhöz, gyökereinkhez kapcsol minket. Ezért könyörögtek olyan állhatatosan a pálos atyák, hogy mielőtt a végzetes csapás lesújt Magyarországra remete Szent Pál teste épen és egészben feküdjön a budaszentlőrinci pálos kolostorban. Ezzel befejeződött a magyar királyság szellemi alapjainak megerősítése A nemzet felkészült arra a több száz éves élet-halál küzdelemre, amely még most is tart.

A mohácsi tragédiát követően a pálos rend is megrázkódtatások sorozatát szenvedte el. Amit biztosan tudunk, az az, hogy pálos szerzetesek védték 1526-ban Visegrádot, de vélhetően az egész országban részt vettek a fegyveres védelemben.

A mohácsi csata után a török akadálytalanul nyomult előre Budáig, de szeptember végén kivonult az országból. November 9-én eltemették II. Lajos királyt, 11-én megkoronázták Jánost. A koronázási szertartást Podmaniczky István, nyitrai püspök végezte, ugyanis Szalkai László esztergomi, és Tomori Pál kalocsai érsek a mohácsi csatában elesett. Az országnak tehát megvolt a törvényesen megválasztott és megkoronázott királya, akivel szemben bárki, lázadó trónkövetelőként léphetett csak fel.

Ferdinánd azonban nem ismerte el a koronázást. Minden eszközt bevetett a magyar trón megszerzése érdekében és e törekvéséhez segítő társakat is talált. Báthori István nádor levelet írt Mária özvegy királynénak, melyben felsorolta azon urak neveit, akiket megvásárolhatónak tartott. Ferdinánd valóságos írásbeli szerződést kötött egyes urakkal, amelyben hivatalokat és pénzt is ígért a pártjára álló uraknak. A kölcsönös bizalmatlanságra utalt, hogy a pénzt Ferdinánd nem zacskóban, hanem leszámolva volt köteles átadni. Több ilyen szerződés is megmaradt, melyek Ballagi Aladár hagyatékában találhatóak. (Baráthosi: A magyarok kigyilkolása a Habsburgok alatt)

1526. december 16-án Ferdinándot, osztrák főherceget és cseh királyt választotta magyar királlyá a Pozsonyban megjelent 13 főúr. Sopron követe egyszerűen megszökött a hazaáruló, országgyűlésnek semmiképpen nem nevezhető összejövetelről.

A két uralkodó, Szapolyai és Ferdinánd seregei 1527 nyarán csaptak össze. Ferdinándnak kedvezett a szerencse. A második koronaőr, Perényi Péter segítségével Ferdinánd is megkoronáztatta magát 1527. november 3-án. A koronázás kifejezetten alkotmányellenes volt. Ekkor a magyar királyság két részre, majd János király halála után három részre szakadt.

Ebben a válságos helyzetben ismét egy pálos, Martinuzzi Fráter György kísérli meg a lehetetlent: Magyarország egyesítését. Fráter György 1506-ban, 24 éves korában lépett a pálos rendbe. A sajóládi kolostorban töltötte novícius éveit. A szerzetes atyák hamar észrevették kitűnő szellemi képességét, "ki négy év alatt, a betűismeréstől kezdve oly haladást tőn a klastromokban divatos tudományokban, hogy elöljárói őt misés pappá avatták; majd a zárda gazdászatának felügyelőjévé nevezték ki" - írta Horváth Mihály Fráter György élete című könyvében 1872-ben.

A rendkívül éles eszű és kiváló tájékozódó képességű atyát tanulmányai befejezése után rendje a budaszentlőrinci anyamonostorba helyezte, de közben hosszabb időt töltött a czestochowai kolostorban is. 1526 és 1528 között a sajóládi kolostor perjele volt. Sokat tett a rendház és egyben a rend felvirágoztatásáért. A ládi kolostor magányos cellájában született meg az a gondolata, hogy Magyarország egységének és függetlenségének visszaállításáért fog küzdeni, előbb a török segítségével a némettől, majd német segítséggel a töröktől akarta az országot felszabadítani.

1528 után is - amikor Erdély kormányzói székét elfoglalta - rendjéhez mindig hű maradt, pálos voltára mindig büszke volt. Nincs egyetlen olyan képe sem, amely ne fehér pálos ruhában ábrázolná, még püspöki címerében is megtartotta a pálos jelvényeket, így a kenyeret hozó hollót. A szamosújvári erőd külső nyugati kapuján aláírásos, kőből vágott hasonló szimbólumú címere még a XVII. század végén is látható volt, írja Benger Miklós a neves pálos kutató, Pozsonyban 1773-ban megjelent rendtörténeti munkájában. Fráter György megjelentetett, de a vatikáni és bécsi titkos levéltárakban őrzött kiadatlan írásai is mély haza- és emberszeretetről, korának felszínes nagyravágyását megvető, az egyszerű nép megértéséről tanúskodó főpapot mutatnak be. György Barát szinte váteszi módon előre látta azt, ami csak évszázadok múlva valósult meg.

Fráter György 1527-ben Szapolyai János király oldalán kapcsolódott be a politikai életbe, s egész életében kitartott a Szapolyaiak mellett. 1534-ben János király kincstartója és egyúttal váradi püspök lett. Mint a király legbizalmasabb tanácsadója és diplomatája hozta létre 1538-ban a váradi békét. A váradi béke célkitűzése az volt, hogy a két király a kialakult helyzet elismerésével rendezze egymás közti viszonyát és a kétfrontos háború helyett a török elleni védelemre koncentráljon.

A "nagyváradi béké"-nek nevezett egyezmény szerint mindkét fél megtarthatta a királyi címet és országának azt a részét, amelyet birtokolt, azzal a feltétellel, hogy Szapolyai halála után a magyar királyság teljes egészében (Erdéllyel együtt) a Habsburg uralom alá kerül, még akkor is, ha közben Szapolyainak örököse születne.

A váradi egyezmény ellenére azonban, János király halála után, Fráter György 1540. szeptember 13-án a rákosi országgyűlésen az egész ország királyává kiáltatta ki a csecsemő János Zsigmondot. A felháborodott Ferdinánd ezt követően beárulta a szultánnak a béke tartalmát, egyúttal 1541-ben kísérletet tett az ország elfoglalására. Ferdinánd lépésére Szulejmán válasza Buda 1541. augusztus 29-i csellel történő bevétele volt.

Augusztus 31-én Szulejmán Erdély, a Tiszántúl és a Temesköz kormányzását Fráter György és Izabella kezébe adta, s fiává fogadta a gyermek János Zsigmondot. Izabella, Fráter György és a gyermek király Lippára távoztak. Temesköz, a Tiszántúl, a Felvidék északkeleti része és az erdélyi 3 nemzet nemesei 1541. október 18-án, Debrecenben esküdtek hűséget János Zsigmondnak.

A nyugati országrész – főleg Pozsony környéke és a Felvidék jelentős része – Ferdinánd kezén maradt. A középső területeket Szulejmán szállta meg, és megkezdte a budai vilajet kiépítését is.

Fráter György 1541. december 29-én még megpróbálkozott az elveszett országrész visszaszerzésével: Gyalun egyezményt írt alá a Habsburgokkal Erdély átadásáról. A Habsburg törökellenes támadás azonban súlyos kudarcot vallott, ezért Fráter György letett az ország egyesítésének tervéről. 1543-ban megküldte Erdély első portai adóját.

Az erdélyi országrészt névleg Izabella és János Zsigmond, gyakorlatilag Fráter György irányította. Izabella nehezen viselte, hogy kirekesztik a kormányzásból, az erdélyi szász és székely nemesség pedig önkormányzati jogainak megnyirbálása miatt zúgolódott. A külpolitikai helyzet is kedvezőtlenné vált Erdély számára: a Habsburgok 1545-ben fegyverszünetet kötöttek Szulejmánnal (miután 1543-ban Szulejmán elfoglalta Fehérvárat és Esztergomot, és ezzel az ország szakrális háromszögét birtokolta Budával együtt), majd békekötésre is sor került.

Fráter György hiába várt segítségre. 1549. szeptember 8-án, Izabella távollétében megkötötte a nyírbátori titkos szerződést Erdély és a Részek átadásáról. Cserébe Izabella és János Zsigmond Oppeln és Ratiborn hercegségeket és 100.000 forintot kaptak volna. Az erdélyi országrészt ezek után is Fráter György igazgatta volna.

Izabella, amikor tudomást szerzett az egyezségről, kisemmizve érezte magát, s hogy György barátot lejárassa 1550 őszén a Portán beárulta a nyírbátori egyezményt. A királynő híve,Petrovics Péter a budai pasa, és moldvai segédcsapatok szembefordultak György baráttal, az viszont székely népfelkelést hirdetett és visszaszorította a seregeket. Rákényszeríttette Izabellát a nyírbátori szerződés betartására, aminek végrehajtására 1551 nyarán német katonaság jelent meg Erdélyben, Castaldo vezetésével. Novemberben, Lippa elfoglalása után Fráter György szabad elvonulást eszközölt ki Uleman pasának és engesztelő ajándékokkal halmozta el. Ezzel a tettével viszont a végletekig fokozta a Habsburgok gyanakvását.

Az 1551. év a Magyar Királyság számára tragédiával zárul. Ez az év Fráter György bíboros szégyenletes meggyilkoltatásának éve. Julian Salazar vitte a gyilkos parancsot Erdélybe, állítólag anélkül, hogy tudta volna, miről van benne szó. A gonosztettet Sforza Pallavicini vezetésével Antonio Ferrari, Lorenzo Campeggi, Giovanni Munino, Scramuccia és két spanyol hajtották végre. A tett a római körök meggyőződése szerint Ferdinánd parancsára történt.

"1551. december 17-én, hajnali két óra tájban, kopogtatás zavarta meg az éppen lefeküdni készülő bíboros nyugalmát. Vacsora után volt. Vas Ferenc, György Barát inasa, éppen befejezte az asztal leszedését. Vas Ferenc egy boltívvel elválasztott, függönnyel takart szobarészben aludt, most is itt szöszmötölt.
György Barát a feszület előtt térdelt, esti imáját mondta.
Az ajtó előtt kilenc spanyol és olasz gyilkos lapult a fal mellé húzódva. Személyesen Pallavicini vezette őket, vele volt Ferrari, Lorenzo Campeggio, Giovanni Movino, Juan Mercado és Pietro de Avila, valamint egy Scaramuccia nevezetű piacenzai orgyilkos, két bérgyilkos cimborájával....Feltűnő, hogy ilyen sokan vannak. Kilenc orgyilkos: ez szakmai kuriózum. Vagy nagyon féltek György Baráttól, attól tartva, hogy esetleg belül is fegyveres őrök alszanak vele; vagy pedig tanúként volt szükségük egymásra, bíborosról lévén szó. Különösen furcsa, hogy még az őrgróf úr is személyesen jött el gyilkolni. Egy Pallavicinitől az ember azt várná, hogy jól megfizetett bérgyilkost fogad, ő maga pedig ezalatt alibiként Castaldóval kártyázik vagy kockázik.....György Barát felneszelt a kopogtatásra, felkelt az imazsámolyról, az ajtóhoz ment. Kinyitotta az ajtót; a kezében tartott gyertyával odavilágított. Az ajtóban Marcantonio Ferrari vigyorgott. Sürgős levelet hozott, nyögte ki, a futár választ vár....

György Barát írópultjához lépett, ránézett a levélre, széthajtotta: a papír üres! Meghökkenten néz Ferrarira aki ebben a pillanatban nyakon döfi. György Barát leroskad, de aztán nagy erőfeszítéssel feláll, ágyához tántorog, kardot ránt.
Ebben a pillanatban benyomul a többi bandita. Vas Ferenc előugrik a bemélyedésből, és vagdalkozni kezd. Három gyilkos ráveti magát, agyonszurkálják.
Ferrari most egy rövidcsövű puskát ránt elő köpenye alól, és a feléje sújtó bíborosra tartja. György Barát még annyit hörög, hogy "Jézusom, Szűz Mária irgalmazzatok lelkemnek", nyakából patakokban ömlik a vér, mikor Ferrari közvetlen közelről elsüti a puskát, és mellbe lövi a bíborost. Az holtan hanyatlik a padlóra. A többiek a vérszagot érezve, rávetik magukat a két halottra, és szurkálják, marcangolják őket.

Juan Mercadónak ekkor váratlan ötlete támadt. Mivel György Barát egyik fülét feltűnően sűrű szőrzet borította, s erről a különös ismertetőjeléről mindenki tudott, Mercado levágta a bíboros fülét, és egy kendőbe burkolva, a zsebébe rejtette. Ez lesz a bizonyíték, hogy valóban György Barátot ölték meg; ezért fogja az udvarmesteri hivatal kifizetni a vérdíjat; neki, Mercadónak talán valamivel többet is.

A gyilkosok a két tetemet otthagyták a padlón. A szoba falait is vér borította.
Hetven napig hevert a két holttetem az alvinci kastély szobájának padlóján. A gyilkosság után mindenki elmenekült, György Barát háza népe is. Üresen állt a kastély, a szél játszott az ajtókkal-kapukkal, senki a lábát ide be nem merte tenni. A szoba kitört ablakán havat fújt be a szél.1552. február 25-én temették el Gyulafehérvárott azt, ami György Barát testéből megmaradt. Nevét sem vésték fel sírkövére, csak ezt a latin mondatot: Omnibus moriendum est – mindenki halandó" (Nemeskürty István: Elfelejtett évtized)

A római anyaszentegyház bíborosának meggyilkoltatása felháborodással töltötte el a Pápai Kúriát s nem kevésbé az európai uralkodói udvarokat. A gyilkosság értelmi szerzőit és a tetteseket az egyház kiközösítéssel sújtotta. A római Apostoli Szentszék nyomozás és bírósági eljárás lefolytatását határozta el. A nyomozás Magyarországon 1552-1554 között folyt le Girolamo Martinengo bécsi nuncius vezetésével. Eredményeként s a császári jogtudósok munkássága nyomán a bíróság fölmentette I. Ferdinánd magyar királyt a gyilkosság vádja alól.

Ma már tudjuk, hogy sokkal többről volt szó, mint egy kiváló magyar államférfi meggyilkolásáról. Személyében azt a pálos atyát likvidálták, aki utolsóként állta útját annak, hogy a Habsburgok Magyarországot örök tulajdonukként, családi birtokukként és birodalmuk tartományaként kezelhessék.

A pálos rend megtöretése megkezdődött. A brutális gyilkosságot rablás és fosztogatás kísérte. Kísértetiesen hasonlít ez a nyitány a véghez, amikor II. József rabolja és fosztja ki a pálos rendet, a pálos rend 1786 évi feloszlatása ürügyén.

Fráter György vagyonát 300.000 aranyra becsülték. Ennél azonban jóval nagyobb vagyonról lehetett szó, mely a gyilkosságban bűnrészes személyek zsákmánya lett: „A kincsek eltűnését bizonyítja – írja Horváth Mihály a váradi püspök életrajzában – hogy ...az üres zsebbel jött Castaldo császári hadvezér két év múlva Erdélyből távozván összeharácsolt vagyonát 50 társzekéren szállítatta el ... A zsoldosvezér emlékérmet veretett a maga képmásával és ezt vésette rá: Trannsylvania capta – a meghódított Erdély." (Bakk István: Miért fontos a magyar nemzet számára a pálos rend magyar központúsága?)

György barát meggyilkolásától II. József türelmi rendeletéig eltelt több mint két évszázad az iszonyatos küzdelmek évszázada volt. A török elleni harcokban folyt a magyar vér, de ennél még borzalmasabb volt a nemzet számára a Habsburgok gyarmatosító politikája. A magyar főnemesség vérpadra hurcolása, birtokaik elkobzása, a magyar alkotmány felfüggesztése és a katonai kormányzat bevezetése mind része volt ennek a nemtelen célnak.

A pálos atyák nemzet szeretete ebben az időben is példamutató volt. Kéry János, a pálos rend kimagasló alakja 1676-ban a nagyszombati egyetem pálos végzős doktorait az alábbi szavakkal búcsúztatta:

„ Szeressétek az összetartó népet, a szétválasztottakat kapcsoljátok össze. Legjobban szeressétek anyátokat, Magyarországot, amelyet most annyi baj, szerencsétlenség és belső harc pusztít. Munkálkodjatok szeretett hazánk helyreállításán. " (R. Várkonyi Ágnes: Pálosok a Zrínyiek történetében.)

A Habsburg törekvésekről Lipót uralkodása alatt hullott le véglegesen az álarc. A Rákóczi szabadságharc végére kiirtották a magyar főnemességet, birtokait különböző ürügyekkel elkobozták, majd az Újszerzeményi Bizottság közreműködésével habsburg kegyencek és hadiszállítók részére kiosztották. A török háborúkat lezáró karlócai béke első pontja kimondta: „Erdély és Magyarország, a Bánság kivételével a császár tulajdonába mennek át." Mit jelentett Magyarország számára ez a „felszabadítás"?

„A tömeges magyar irtásnak csak két példáját említjük: Buda vidékének szín magyar lakosságát, s az ott élt törököket kiirtják, olyan sikerrel, hogy Kollonics büszkén jelenti a császárnak: Magyarország fővárosát és vidékét németté tettem... A török kivonulásakor Békés nem adja meg magát. Az osztrák generális azzal az indoklással, hogy a magyar falvak népe segíti a törököket, 62 falu lakosságát űzi világgá hadászati érdekből. A török elvonulásával a lakosság visszaköltözhetett a falukba. 62 község lakóiból 2136 ember maradt meg. A többi elpusztult, vagy összefogdosták és rabszolgának adták el őket. Így vált üressé egy egész vármegye." (Baráthosi: A magyarok kigyilkolása a Habsburgok alatt)

Az üres falvakba német, szláv, szerb telepesek ezreit telepítették be és ettől kezdve a nemzetiségi kártya kijátszása a Habsburgok magyarországi politikájának alapjává válik. Ekkor telepítették be a Pilist is német és tót telepesekkel. A magyarság megtöréséhez szakrális múltjának eltörlése is eszközként szolgált.

Elmondhatatlan szenvedések időszaka volt ez. Az ezer sebből vérző országra a császár Caraffát, Cobbot, és a többi hóhért szabadította rá. Lipót saját kezével írt levelet Caraffának, amelyet Caraffa, az eperjesi hóhér nyíltan mutogatott:

„Bár nem zárkózhatunk el teljesen ama szerencsétlen kérelmezők esdeklései előtt s kénytelenek vagyunk őket látszólag felséges kegyelmünkben részesíteni, mindennek dacára Ön, Caraffa, semmi súlyt se fektessen a megkegyelmezési rendeletekre, s egyedül a magasztos cél lebegjen szeme előtt: fáradhatatlanul és kímélet nélkül folytassa működését."

Jelszó volt, hogy mindenkit össze kell kaszabolni, aki egy rőfnél magasabb. A császári udvarban az a mondás járta, hogy csak „a döglött kutya nem harap" (Baráthosi: A magyarok kigyilkolása a Habsburgok alatt)

A magyarság ellen folytatott titkos háború legaljasabb döfése II. József türelmi rendelete volt. „1786. február 7-én a császár megbízza a Helytartó Tanácsot a pálos rend eltörlésének végrehajtásával. Az egyes monostorok feloszlatását úgy hajtották végre, hogy a szerzetesek csak a biztosok megérkezésekor döbbenjenek rá, mi is történik valójában. Ugyanis félő volt, hogy a rendi vagyont a szerzetesek... biztonságba helyezik a tisztségviselők elől. Szinte mindegyik monostort villámcsapás szerűen ért a feloszlatás... A rendházak egész személyzetével aláírattak egy eskü formulát, amelyben kötelezték magukat arra, hogy végrehajtóik elől semmiféle ingó, vagy ingatlan vagyont el nem titkolnak, sőt kötelezik magukat azon renitens rendtagok vagy alkalmazottak feljelentésére, akik valamilyen módon a konvent vagyonának átmentésével próbálkoznának." (Hajna Csongor: A pesti pálos monostor története)

A pálosoknak a fehér rendi ruhát le kellett vetni, természetesen az átöltözéshez nem állt rendelkezésre pénz. A pszichikai hadviselés leggyilkosabb rendelkezése az volt, hogy a kolostorokat 1786. augusztus 20-ra, államalapító Szent István király ünnepének napjára kellett kiüríteni. Az üzenet világos volt. Pázmány Péter látnoki mondatai váltak valóra: „Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani."

A rend vagyonát 4,6 millió forintra értékelték. Ez az összeg Császár Elemér szerint pesszimisztikus. Császár Elemének igaza lehet, hiszen csak a pesti rendháztól 4,5 millió forint vagyont koboztak el. Szégyenteljes volt a szélnek eresztett atyák havi segélyének megállapítása is. Míg a jezsuiták fejenként havi 16 forintos segélyt kaptak, a pálosoknál még a prior is kénytelen volt havi 1 forinttal beérni. Később ugyan megemelték ezt az összeget, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy a pálos atyákat nyomorba döntötték.

A feloszlatott szerzetesrendek vagyona a Magyar Kamara Vallásalapjának kezelésébe került. A szerzetesrendek vagyonához hasonlóan II. József összeíratta az egyházi vagyont és jövedelmeket, és azokat is a Vallásalap ellenőrzése alá helyezte. Kimondta, hogy az egyházi vagyon- és a jövedelemfölösleg fölött az uralkodó rendelkezik.

A pálos rend megtöretése, amely Martinuzzi Fráter György meggyilkolásával és a pálos vagyon elrablásával kezdődött, 1786. augusztus 20.-án fejeződött be a pálos rend feloszlatásával és teljes vagyonának elkobzásával. A rend feloszlatását az a II. József mondta ki, aki lábbal tiporta az ősi magyar alkotmányt és semmibe vette a Szent Koronát. A rendet azonban véglegesen megtörni soha sem sikerült.

Báthory László pálos atya figyelmeztetését megfogadva a pálos rend tagjai időben felkészítették szíveiket a küzdelemre. Ennek eredményeként a halálos csapások ellenére ma is létezik a magyar pálos rend és világító fáklyaként vezeti az elsötétült időben a magyar nemzetet.

 

Írta: Tóth Judit

 

Forrás: internet

 

 

Rovatok: 
Történelem
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1