Navigáció

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Impresszum

Működéssel kapcsolatos dokumentumok bejelentkezés után olvashatók.

Gyöngyösi Zsuzsa
elnök, főszerkesztő
Konzili Edit
főszerkesztő-helyettes
Polonkai Attila
weboldal technikai karbantartó

Rovatvezetők:

Frigyesy Ágnes 
  Erdély
Albert Barbara
  sport
Gyöngyösi Zsuzsanna
  Délvidék, életmód, lapszél
Lengyel János
Szemere Judit

  Kárpátalja
Dr. Virág Ildikó
  egészség

Kapcsolat:

   Elnök - Főszerkesztő:
elnok@fusz.hu
   Elnökség:
fuszelnokseg@gmail.com
   Weboldal működés:
polonkaiattila@fusz.hu

Jelenlegi hely

Kultúra

Művészetek Völgye 2012.

A kapolcsi művészeti bölcső, avagy a Művészetek Völgye

Egy ősi településen, Márta István zseniális ötletéből nőtt ki a mára kultusz eseménnyé érett rendezvény, a kapolcsi Művészetek Völgye. Az pedig nem véletlen, hogy e Veszprém közeli település lett a bölcsője a hazai művészeti fesztiválok egyik legkülönlegesebbikének és legnépszerűbbikének.
 

FEZEN ELEKTRO

 

Székesfehérvár DJ-székhely lesz augusztusban

Világrekord és a Biohazard a Hegy’en

Északi folkmetál varázstanfolyam is lesz a Sonata Arcticaval

Dagesztánból és Azerbajdzsánból is érkeznek küldöttek az idei Kurultajra

Dagesztánból és Azerbajdzsánból is érkeznek küldöttek a Bugacon augusztus 11. és 13.

Bár örökké tartana: Everlast ma a Hegy’en

Ganxta Zolee találkozhat példaképével

Lengyel János: Konok ábrándozó

Vers mindenkinek.

A Visokoi Nap piramis

Harmincezer éves rovásírás a piramisokban????

Igencsak meglepődtek a világ vezető tudósai és régészei, amikor a bosnyák származású amerikai régész, Semir Osmanagic azzal a megdöbbentőfelvetéssel állt elő, hogy a legősibb bosnyák város, Visocica hegyei piramisokat rejtenek. Közülük a legnagyobb a Nap piramis, amely 220 méter magas.
Így az eddigi legnagyobbnak hitt Kheopsz-piramist is felülmúlja. Korát több tízezer évesre becsülik. Ráadásul alagútrendszerében magyarul egyszerűen megfejthető rovásírásra bukkantak a régészek

Fekete István: Roráte

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak és még nem tudják: sírásra, vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.

Adorján András:Hogy hogy vagyok?

Tényleg érdekel?
Hát:
Mint egy fél, akit
Kerékbe törtek, majd felnégyeltek

Döbrentei Kornél: Ha majd értem szól

Isten messzehordó szavú ingája lengj, röppenj,
súlyanincs, törékeny lepkekönnyen,
zengéssel bélelt bronzköpeny,
mely ideghúrozta test  is: minden sajdító ütésre
    ezüstömleny
rajt a fény; bimbam-dudoros nyelveddel forrón,
    érdesen amint
a jászollangy tehén nyalint,
horzsold tündöklővé fáradtvérben fürdetett,
feketére pácolt vasdarab szívemet,

Haza

Hazát több módon lehet elveszítni,
eltéphetnek, vagy kényszerülsz magad
kivándorolni, de oly szörnyű egy sincs,
mint amikor a hazád megtagad.

Sinka István: Anyám balladát táncol

Egyszer volt szép az anyám tánca,
mikor kendőjét gyepre hányta,
a Korhány vizénél, Pusztapándon,
s bokázó lába pásztortűznél,
öles apám örömére
szállt, mint illat a virágon.

Lesz még...

Kör közepén láttalak,
mező szélén nyúl szaladt,
pitypang ringott szerteszét,
illatozó, tarka rét.

Az én csendem

Szeretem a csendet. S tudod-e, miért? Mert a szó csak akkor kell, ha valaki nem ért. A szó hiánypótló, hol megértés nincsen, hol KÉT SZÍV beszél, ott jelen van Isten. Az Ő békéje, szeretete, türelme egy helyre fér csak bele; a csendbe. A csendesség tere a legnagyobb tér, ahová a szívünk pihenni tér.

Fénysugár

Az eső csendesen kopogtat odakint,
az égből néha a nap mégis letekint,
csöpp résen kukkant le harmatos Földünkre,
mit sugara karcolt a szürke felhőkbe.

Kósa Ella: Állj meg csak egy percre...

Állj meg, csak egy percre, s hajts fejet,
de ne sirasd még el ezt a nemzetet!
Emlékezz apákra, gyermekekre,
tíz körömmel óvott, mégis elrablott rögökre,
gúnyhatárral átszelt magyar folyókra!
 

Kívánhat-e mást egy magyar?

„Ne hagyjatok! – kiáltja a megcsonkított, darabka Föld, s nyújtózkodik levágott végtagjai után. – „Ne hagyjatok még engem is idegen, sáros csizmáknak taposni, én a tietek vagyok! Nem vehetnek el tőletek! Gyermekeim életterét nem szűntethetik meg!”

Sértő Kálmán: Szomorúság

Nem tudom, mily korban élek,
Béke, béke, béke van,
Mégis nagy háború van…
Csoda, hogy a bútól élek,
Ez a béke egy álbéke,
Nem a kedvem menedéke,
 

Alföldi Géza: Trágyás János

Ha akad köztetek szentszagú szép lélek,
Ne hallgassa az meg ezt a kis mesémet.
Menjen ki a kertbe, menjen ki a rétre,
Hogy a kényes orrát, lelkét megkímélje.
Akinek a fülét a trágya szó bántja,
hagyja a mesélőt mesélni magára.

Oldalak

X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1