"Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel.
Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek
egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat
a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi.
De, ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén,
akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.
Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen."
(Széchenyi István)
Hozzáfüzér:
Közremény!
Őszin-tétlenségemet befejezvén én úgy látom, hogy csaknem mindannyian azon gondolattémázás sémáját követjük, és már-már követeljük, amit a rajtunk hatalmasoktondiak. Csak kiscsibén, s nem oly elegánsan kukorékoló baromfifikáns kivitervben. Azt elvárjuk, hogy ők változtassanak, de azt elvarrjuk, hogy mi változzunk. Nem, agyunk nem hajlandó bele fogni, vagy ha mégis, akkor az időt rászántani, az új gondolatok vetésére.
Csodálkozunk, hogy a piedesztálra emeltek sem teketóriáznak ezzel?
Mással akarjuk elvégeztetni azt a munkának hitt mókát, amit csakis nekünk lehetőség. Ilyen észlejáratással, ha mi kezünkbe kerülne az unaloműző uralom, mi is ugyan így gazfikcióskodnánk. Mások hátára állnánk, és onnan dirigálnánk. Akkor meg mit várunk, hisz ugyan azon úton járunk!
Ebbe belegondolva, reálisak az elv vásárlásainkból adódó elvárásaink?
Amíg mi egyke legények, és leányzók nem vállaljuk fel a felelősséget, és nem kezdünk el váltás zoknit húzni a szutykos gondolati lábadozásainkra, nem alakulunk, és magunkon tudatokosan nem alakítunk, addig minden marad hasonlóképpen. Ez viszont szebb életre a kaput nem nyitja, sok évezred bizonyítja.
Külső hatalmak, rend-szerűségek amúgy sem léteznek, csupán az agyunkban egy hiedelmet képeznek. Egy rendszer van a sok rendszarvashibák között, és ennek a neve: élet.
Az életnek a lehetőszépségeivel megtámogatott emberi lényegek vagyunk. Ennek ellenérvre mi legfőképp akkor gratugrálunk önmagunk, és egymás nyakába, ha minél inkábultan halálhoz közelítő élményben részesülhetünk, és részesüthetjük társainkat. Persze legtöbben a jóhiszeműszerűség álruháját felöltve.
Az emberek fejében programozott, és kimérten kigrammozott nézetek lézengnek a négy-öt-hat-alomról. Pedig egyetlen hatalom van, az utolsó és első: a belső.
Ha nem változunk, ha megértés helyett átkozunk, ha külső ura-lomokért epekedünk, miközben magunkat sem uraljuk, akkor mi ápolgatjuk, és támogatjuk minduntalan a mélyen, évezredek óta belénk hazudott képzelgőseinkkel, a saját máglyarakásunkat. Magunk, és (leendő) magvunk elnyomásában, lebilincselően idegvérű rabigábabusgatásában, zavartan mosolygó cinkostársként működünk így továbbra is közre.
Közreménysugárzás vége!
Világ Uradalom, 2010. március 15.
Tisztaélettel: KPMc
Forrás: faktv.net/faktvnet/articles.php
Független Újságírók Szövetsége
További írások
