Modern villanytűzhely: az indukciós főzőlap

Az indukciós főzőlap kifejlesztése 

Alig egy évtizeddel az első villanytűzhely után megjelent a modernebb változat, amelyet indukciós főzőlapként ismerhetünk. Ez a mágneses indukciót használva már közvetlenül magát az edényt melegíti, így csak speciálisan a rá tervezett lábasokkal és serpenyőkkel működik. Ezáltal pedig jelentősen energiatakarékosabb elődeinél. De hogy hogyan jutott el a tudomány a gáztűzhelytől az indukciós főzőlapokig?

A gáztűzhely minden tűzhely, így az indukciós főzőlap elődjeként is szolgált. Első formái a kora 19. században jelentek meg, melyek még a gázkályhákból nőtték ki magukat. A legelső típust James Sharp szabadalmaztatta 1826-ban, amely azonban csak a század vége felé terjedt el. Ennek a késésnek infrastrukturális okai voltak, mivel a gázcsövek lefektetése lassan haladt. De mikor a háztartásokban megjelentek a gáztűzhelyek, a főzés jelentősen egyszerűbbé vált, mint a fafűtésű takaréktűzhelyek korában.

Az elektromos áram használata a 20. század elején kezdett elterjedni, és a hálózatok egyre több fogyasztóhoz jutottak el. Az első villanytűzhely már 1909-ben piacra került, azonban az a fajta, ami valóban kizárólag elektromos árammal működött, csak 1977-ben készült el. Ezután nem sokkal az indukciós főzőlapok is megkezdték hódító útjukat.

Az indukciós főzőlap előnyei egy konyhában

A korábbi gáztűzhelyünknél rendszeres probléma volt, hogy az edények fülét, nyelét, de még a kilógó fakanalat is úgy felhevítette, hogy lehetetlenné tette az érintést. Az indukciós főzőlap használatánál ilyet nem tapasztalhatunk. A fülek, nyelek maximum langyosak lesznek az edény testétől átvett hő miatt, de nem égetnek meg senkit tésztaszűrés közben.

A gáztűzhely másik kellemetlen jellemzője az volt, hogy ha nem vastag aljú edényt vettünk, akkor hamar kilyukadt, elvékonyodott, deformálódott, ami egy nagyon zavaró és nem éppen pénztárcakímélő helyzet volt. Nem is beszélve arról, hogy ha nem mostuk el azonnal, akkor lassan ráégett egy kormos réteg, ami az idő előrehaladtával, használatonként egyre rosszabb lett. Az indukciós főzőlap esetében ilyen még nem fordult elő, majdnem tíz év alatt csak egy edénytől kellett megválnunk. Az is a fülét engedte el, és így nem lehetett megfogni rendesen. Plusz vitt egy darabot az edény falából is, ami a bármikori kilyukadás kockázatát hordozta magában, és ez egy tésztafőzőnél nem a legoptimálisabb.

Másik tapasztalat, hogy bár az indukciós főzőlap néha kicsit lassabban melegít, nem igazán égethető le rajta az étel. Például nem olyan gyorsan forral fel egy lábosnyi vizet, mint a teljes lángon lobogó gáztűzhely, azonban sosem égette még le a tejet. Korábban hiába álltam mellette és kevergettem folyamatosan, hiába ment csak takaréklángon, a vége minden alkalommal súrolás lett. Az indukciós főzőlap esetében ilyen nem történt, és a tészta se ragadt le, a puding se csomósodott meg.

Emellett az egyik fő előnynek mondható, hogy az indukciós főzőlap könnyedén tisztítható. Mivel igazából egy sima felületű főzőlapról beszélünk, mindent egyetlen mosogatószivacs-vonással el lehet tüntetni, legyen az olaj vagy szósz, esetleg kifutott tej. Nem kell leemelni egy rácsot, körbetörölgetni a „korongokat”, levakarni a ráégett zsírt. Az edények oldalára rásülő dolgok egy másik kérdés, az nem az indukciós főzőlap hibája.

Az indukciós főzőlap technikája

Az indukciós főzőlap még hatékonyabban alakítja át az elektromos áramot hővé, mint az első villanytűzhelyek. Ez úgy hoz létre egy úgynevezett oszcilláló mágneses mezőt, hogy a benne lévő elektromágnesre váltakozó áramot kapcsolnak. Ez pedig nem az indukciós főzőlapon, hanem a fölé helyezett edényben hoz létre nagy hatásfokkal hőt, így sokkal energiatakarékosabban juttatja el az ételhez. Valamint az edény körüli levegőt sem melegíti fel, így ez a fajta energiaveszteség sem áll fent. Emellett előnye, hogy ha lekerül az edény a kijelölt helyről, a hőképzés abbamarad, és az indukciós főzőlap egy idő után magától teljesen ki is kapcsol. Így nehezen égetheti meg magát az ember.

Gáztűzhely helyett indukciós főzőlap

Gyerekkoromban én még gáztűzhelyen tanultam főzni édesanyámtól. Mindig szerettem a tüzet nézni, legyen szó kandallóról, gyertyáról, vagy a tűzhelyről. Ezért még lelkesebb voltam, amikor egy nap végre én gyújthattam meg a kislángú „korongot”, hiába égette meg rendre az ujjam. Voltak és vannak is olyan változatok, ahol maga a tűzhely pattintotta a szikrát, de nekünk még gyufával kellett meggyújtani a kiáradó gázt.

Aztán költözéskor lecseréltük, édesanyám biztonságosabbnak tartotta az indukciós főzőlap alkalmazását. Kicsit sajnáltam, mert ennek nem voltak lángjai, de egyszerűbb volt kezelni, és nehezebben okozott konyhai balesetet is. De a nagyanyámnál még mindig gáztűzhely van. Egy ideig próbálkozott ő is villanytűzhellyel, indukciós főzőlappal is, de sosem tudta megszokni. A gázpalackról sikerült lebeszélni, amit még szülőfalujában használtak. Ebben segítségünkre volt annak a tömbháznak képviselője is, ahova költözött, de az indukciós főzőlap bekötésére nem volt újra hajlandó.